Vélemény.
Eszem ágában sincs triumfálni, nem hiszem, hogy sokan vannak, akik nálam jobban szerették volna ennek a gazember fideszes bandának a politikai süllyesztőbe kerülését, azt, hogy Magyarország végre egy tisztességes emberek számára élhető ország legyen.
Nem is a múltat szeretném bolygatni, de a jövő szempontjából tartanám fontosnak, ha
némi önvizsgálatot tartanának
azok, akik ősszel az előválasztás idején és azt követően elképesztően agresszív, intoleráns és teljesen igazságtalan kirohanásokat intéztek mindazok ellen, akik nyilvánosan elmondták, hogy miért nem tartják jó választásnak azt, hogy Márki-Zay Péter legyen az ellenzék közös miniszterelnök jelöltje.
Természetesen nem személyes ellenszenv vezetett, amikor érveltem MZP ellen, hanem megpróbáltam tájékozódni politikai tevékenységéről. És minden, amit ezzel kapcsolatban megismertem, azt erősítette bennem, hogy
nem alkalmas a feladatra.
Láttam, hogy a Mindenki Magyarországa Mozgalom alapítói közül már senki nincs az elnökség tagjai között, ezért az általam elérhető alapítókat megkérdeztem, hogy miért távoztak. Egytől-egyig azt válaszolták, hogy MZP személye miatt, mert nem alkalmas egy ilyen közösség vezetésére, önjáró, akarnok, nem tud együttműködni.
Végignéztem az MMM-ről az interneten elérhető dokumentumokat, amelyekből számomra az derült ki, hogy egy teljesen körvonalazhatatlan, átláthatatlan, halódó mozgalom. Meghallgattam néhány beszédét, amelyek számomra riasztók voltak, különösen amikor egy rét közepén állt, kezében a kék dossziéval és a magyar történelem legnagyobbjaihoz hasonlította magát,
számomra ijesztő egóval és küldetéstudattal,
és teljes meggyőződéssel, arról beszélt, hogy ő fogja megváltani a magyar népet.
Figyeltem a plakátokat, amelyeken megjelent, mindig egyedül, elszánt tekintettel, miközben állítólag egy mozgalmat, majd hat ellenzéki pártot képviselt. Egyetlen olyan plakátot sem láttam, ahol azt próbálta üzenni, hogy ő egy összefogást, sok és nagyon sokféle embert szeretne képviselni.
Amikor pedig rögtön a győzelme után bejelentette, hogy ő az ellenzék ellenzéke kíván lenni, és leváltja a korrupt ellenzéket, amely egyébként megszervezete az összefogást és az előválasztást és amelynek támogatnia kellene a miniszterelnöki kampányát, akkor tudtam, hogy reménytelen, hogy ez a hajó elment.
Mindezt csak azért említem, mert miután az előválasztási kampány két fordulója között nyilvánosan is vállalatam, hogy én Dobrev Klárát támogatom, elképesztő hangvételű kommentáradat zúdult rám, a legkevesebb az volt, hogy gyurcsányista, bigott dk-s vagyok, de volt, aki szabályosan megpróbált megzsarolni, annak érdekében, hogy ne hallassam a véleményem nyilvánosan.
És persze fölényesen és ellentmondást nem tűrően kioktattak, hogy nem értem a politikát. Ez mondjuk nem nagy sértés, de a fölényeskedés, a kioktató hangnem, különösen a korábbi barátaimtól, egyáltalán nem esett jól. És persze mindenki megesküdött a soha, semmivel nem igazolt fikcióra, hogy csak MZP-vel lehet nyerni.
Mert az ellenzéki szavazótábor jelentős részén ismét eluralkodott a Messiás-váró hangulat, ahogyan ez korábban már annyiszor előfordult. Csak az a baj, hogy a kijelölt Messiásra úgy akasztották rá ezt, hogy fogalmuk sem volt, hogy a jelölt alkalmas-e a feladatra. Semmit nem tudtak róla, csak kijelölték a feladatra.
Tulajdonképpen ugyanez történt Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc esetében is. Nekem senki ne mondja, hogy olyan nagy meglepetés volt, amikor kiderült, hogy a Kádár-rendszer pénzügyminisztériumi főosztályvezetője, aki a külügyekért volt felelős, jelentéseket írt a III/1,(2,3) osztály számára. Az lett volna a meglepetés, ha nem írt volna jelentéseket.
És arra is jól emlékszem, hogy nemcsak az MSZP, hanem az SZDSZ választási sátrában is micsoda túláradó lelkesedéssel üdvözölték Gyurcsány Ferencet a választási győzelem után. Mint egy rock-sztárt, úgy ünnepelték. Hogy aztán ugyanilyen túláradó indulatokkal forduljanak ellene.
Szóval lassan valahogy bele kéne törődni, hogy
az ellenzéknek nem Messiásra, Megváltóra,
hanem a feladatra alkalmas, higgadt, felkészült, politikailag érett vezetőre van szüksége. És hogy soha többet nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy ne a legalkalmasabbnak tartott jelöltre, hanem a „dúlt hitekből” felépített Messiásra szavazzon.
És hogy meg kéne végre tanulni az eltérő véleményeket is meghallgatni, megvitatni, nem pedig tekintélyelvű kinyilatkoztatásokkal ledorongolni.
Vásárhelyi Mária
.
