Felháborodott az állami intézet, miután kijött, hogy 9 százalék helyett 22 százalékos pénzromlást érzékelnek az emberek.
Beszámoltunk róla tegnap, hogy a GKI Gazdaságkutató mérése szerint a lakosság 22 százalékos áremelkedést érzékelt, szemben a hivatalos KSH-féle 9,5 százalékos inflációval.
A GKI mérése után egy nappal csütörtökön a KSH egy újabb közleményt adott ki, amelyben azt magyarázza, miért érezzük úgy, hogy a 9,5 százalékosnál nagyobb mértékben drágult az élet.
A statisztikai hivatal csütörtöki közleménye a GKI-ra reagál: azzal vádolja a kutatóintézetet, hogy azt a látszatot kelti,
„mintha a szubjektív érzékelés pontosabb képet adna a tényeknél”.
Ez azért érdekes, mert azt maga a KSH is elismeri, hogy a GKI eleve közölte, hogy nem az inflációt mint tényszerű értéket vizsgálta,
hanem az infláció érzékelését,
és a felmérés nem tényeken (árfelírás, kérdőív), hanem érzékelésen alapszik, melyeket erősen torzíthatnak a közelmúlt eseményei.
Vagyis a közleményben a KSH érzésekkel vitatkozik úgy, hogy azokat tényekkel állítja szembe. Viszont ebben az esetben ez a tény a következő: „a hivatalos statisztika ad pontos képet a teljes gazdaságot átlagosan jellemző árváltozásról, nem a szubjektív, egyénileg érzékelt infláció”.
A KSH közleménye ezután felsorolja, milyen „ismert és tudott pszichológiai tényezők” vannak, amelyek „tovább torzítják a személyesen érzékelt inflációt”. Ilyen például
- a negatív emlékek mélyebb rögzülése,
- vagy az, hogy „az egyén nemcsak a saját tapasztalataira hagyatkozik, hanem külső források is befolyásolják (média, másoktól hallott hírek)”, ami
- „öngerjesztő módon további torzítást eredményezhet az érzékelt inflációban”.
A statisztikai hivatal szerint abban, hogy magasabbnak érezzük az inflációt, annak is szerepe lehet, hogy
„az egyén a gyakrabban, akár napi szinten vásárolt termékek, például élelmiszerek árváltozását (…) a valósnál nagyobb súllyal veszi figyelembe az értékelt inflációjának kialakítása során”.
Miután az emberek valóban gyakrabban vásárolnak mondjuk kenyeret,
ami 29,5 százalékkal drágult egy év alatt,
mint például számítógépet, ami csak 0,5 százalékkal vagy pláne tankönyvet, ami olcsóbb lett, méghozzá majdnem 28 százalékkal, így végül a KSH szerint sem meglepő, „hogy az érzékelt infláció és az árváltozást objektíven mérő hivatalos fogyasztóiár-index közötti különbség emelkedett az elmúlt hónapokban”.
A GKI azt is megemlítette a felmérése ismertetésekor, hogy az elmúlt négy évben a hivatalos és az érzékelt infláció különbsége havi átlagban meghaladta
a 11 százalékpontot, ráadásul az olló folyamatos nyílik.
A KSH ezzel kapcsolatban közli: a kutatóintézet téved, amikor ennek lehetséges okát abban látja, hogy a KSH nem megfelelően súlyozza a megfigyelt árakat.
„A KSH 2021 óta – alkalmazkodva az Eurostat koronavírus idején kiadott ajánlásaihoz – a súlyok kialakítása során nem kizárólag a két évvel korábbi fogyasztási szerkezetet veszi alapul, hanem a súlyok kialakításakor a legfrissebb, azaz a tárgyidőszakot megelőző év első három negyedévének adatait is felhasználja”.
– állítja az állami statisztikai hivatal.
Kapcsolódó cikkünk:
.
(via telex.hu)
