„Meglepő” összefüggések.
Tóth István János, a Korrupciókutató Központ Budapest (CRCB) igazgatója hosszasan tanulmányozta a NER-es kötődésű cégeket, és az eredményeket a G7-re írt cikkében publikálta.
Eszerint a közbeszerzések korrupciós kockázatának vizsgálatában az egyik legfontosabb mutató, hogy a tenderek hány százalékánál fordult elő, hogy csak egy ajánlat érkezett be. Minél magasabb ez az arány, annál nagyobb a kockázat. Az EU szerint az elfogadott arány 20 százalék alatt van –
ma Magyarországon ez 39 százalék.
Ez azonban még nem ad pontos képet, mivel olyan eset is lehet, hogy beszerveznek két biztosan vesztő céget, akik csak azért indulnak el, hogy a verseny látszata megmaradjon. Érdemes tehát megfigyelni, hogy egy-egy cég hányszor indul el, és ebből milyen gyakran veszít vagy nyer: ha kiugró az arány, az is anomáliára utalhat.
Érdekes példa az Elios Innovatív Zrt., amelynek a nyerési esélye 2011-2020 között 1,26, míg a piacán lévő cégek medián nyerési esélye 0,46 volt. És ez még nem minden: 2015 előtt, amíg Orbán Viktor veje, Tiborcz István volt az egyik tulajdonos, a nyerési esélye 1,97 volt, majd miután Tiborcz kiszállt,
ez lezuhant 0,18-ra.
Ugyanez a tendencia figyelhető meg Szijj László, Mészáros Lőrinc és Simicska Lajos cégeinek az esetében is. Amíg ők voltak a tulajdonosok, kiugróan magas volt a nyerési esély; majd miután már nem, kiugróan alacsony. Több mint
hétszer nagyobb
nyerési eséllyel nyert egy cég a NER-es korszakában, mint előtte vagy utána.
(via RTL.hu)
