Vélemény.
Dobrev Klára a szavazatok 34,76 százalékával megnyerte az előválasztás első fordulóját.
Lehet károgni, fújolni, méltatlankodni, lehülyézni 633 ezer választópolgár több mint harmadát, csapkodni, hogy ha a második fordulót is ő nyeri, akkor el se megyünk szavazni áprilisban; lehet a Fidesszel kórusban üvölteni, hogy „Gyúúúcsány!”, de hogy Dobrev Klára nyert, az tény.
Legkedvesebb — egyébként az eredményen kesergő — kommentjeim ezzel kapcsolatban arról szólnak, hogy persze, hogy nyert, hiszen a DK tízéves párt, nagy bázist építettek, jól mozgósítottak, sokat mentek vidékre.
Én meg csak pislogok: nem ezt kell egy pártnak csinálni? Mozgósítani, lemászni a míves budapesti elefántcsonttoronyból, lábat vidéken térdig lejárni, emberekkel beszélgetni, bázist építeni?
Ha a játszótéri anyuka prüszkölve panaszkodik, mert nem az ő kisfia nyerte a zongoraversenyt, azzal, hogy „persze, a Julcsi csak azért nyert, mert már tíz éve zongorázik, és minden nap három órát gyakorol”, akkor ugye felszalad a szemöldökünk?
Tetszettek volna jobban csinálni. Tetszettek volna bázist építeni, vidékre menni, beszélgetni olyanokkal is, akiknek nincs három diplomájuk és nem a Városházán dolgoznak.
Pontosan az a finnyás baloldali elitizmus tette lehetővé a NER számára az ország totális bekebelezését, amelyik most az előválasztási eredményen felhúzza az orrát.
106 választókerületből 85-ben nyert Dobrev Klára, Budapest nagy részét vitte Karácsony Gergely. A Fidesz kapcsán szokás emlegetni, hogy választást vidéken lehet nyerni. Hát igen. Itt a bizonyíték. Lehet levonni a konzekvenciákat.
Aki azt mondja, hogy Dobrev Klárával nem lehet választást nyerni 2022-ben, annak javaslom átgondolásra az előválasztással kapcsolatos esélylatolgatások és a végeredmény közötti különbségeket. Javaslom belegondolni, hogy egészen az utolsó hetekig Jakab Pétert jósolták a harmadik helyre (aki egyébként rendkívül korrekt, politikushoz méltó módon reagált a vereségre, ez pedig vélhetően emeli majd az ázsióját azok körében is, akik eddig nem tartották sokra).
A valóság gyakran felülírja a spekulációt.
Az persze már-már borítékolható volt, hogy a két alulmaradt férfi összekapaszkodik a fölényes győzelmet arató nő kigolyózására. Egyébként tegyék, bár a helyükben én inkább — okulva az eredményből — kitalálnék a második fordulóra valami olyat, ami nem merül ki a Facebook-reklámokban meg az ellenfél sunyi és (gyakran nem is annyira) kedves szavakba burkolt gyalázásában.
Aki ma ellenzékiként azt mondja, hogy inkább el se megy szavazni, ha Dobrev nyer,
annak még nem fáj eléggé.
Az — hogy is mondják? — eltartott kisujjal, csipkekesztyűben fogja a kormányváltást. Az nem akarja igazán.
Sok olyan hangot hallok, hogy de ezek már lejátszottak, ezeket nem akarjuk. Újakat akarunk, tisztákat.
Egyrészt az előválasztási eredmény világosan mutatja, hogy „ezek” nem játszottak le. Másrészt a Momentum és Fekete-Győr András szereplése láttán érdemes elgondolkodni azon, hogy mit értek el az újak. De ami a leglényegesebb: érdemes nem csak 2022-re, hanem 2026-ra is gondolni. Tudom, a magyar embernek nem szokása az előre gondolkodás, mert azok, akik a krumplit osztják, leszoktatták erről, de azért csak próbáljuk meg.
Elfogadom: az ország nagy része újakat akar. Amennyiben a Fidesz újabb ciklusra kap lehetőséget, a leghalványabb remény is szertefoszlik arra, hogy ebben az országban a többség számára értékelhető politikai erő szülessen. Ezt ugye azért nem kell nagyon magyarázni.
Egy zsebkendőnyi helyet sem fognak hagyni, ahol új hajtás sarjadhatna.
Erre gondoljon az, aki most Dobrev Klárára és az ő szavazóira dühös, aki csapkodva káromkodik, hogy ő bizony „Gyurcsánynéra” nem szavaz.
Az sem elhanyagolható szempont, hogy „ezek”-re, tetszik vagy sem, akkor is óriási szükség lenne, ha történetesen nem Dobrev Klára nyerné a választásokat, a kora harmincas lánglelkű ifjak ugyanis az első hónapokban a minisztériumban a wc-t sem találnák meg. Talán lehet lelkesedésből is kormányozni, de azért nem árt, ha van mellette némi politikai tapasztalat és szakértelem.
Aki pedig ellenzékiként a politikai szerepet deklaráltan nem vállaló Gyurcsány Ferenc nevét még mindig szitokszóként használja a választási diskurzusban, annak felhívnám a figyelmét, hogy lehet, hogy a DK-t Gyurcsány Ferenc építette fel, de
az előválasztáson Dobrev Klára személye vitte sikerre.
Talán nem véletlenül volt képes ekkora ellenszélben is megnyerni az első fordulót. Nőként. Egy végletekig hímsoviniszta országban. A magukat ellenzékinek valló, kényeskedő „középen állók” köpködése közepette.
Nem csak az ellenzéki pártok megállapodása, de a politikai tisztesség is azt kívánja, hogy bárki is nyer, beállunk mögé, és nem kezdünk merő sértettségből és baloldali gőgből sunyi különalkukat kötögetni.
Úgy is mondhatnánk, Kósáné Kovács Magda szavait némileg módosítva, hogy
nem elég ellenzékinek lenni, annak is kell látszani.
Jó lenne, ha ezt a gondolatot nem csak a jelöltek, hanem a szavazókorú, változást akaró állampolgárok is beemelnék. Ha viszketünk is a jelölttől, támogatjuk — amennyiben szeretnénk Orbánt leváltani, ugye. Akár Dobrev lesz a jelölt, akár Karácsony, akár Márki-Zay.
Aki nem így tesz, annak megfelel a NER is, ez ennyire egyszerű.
És még egy apróság így a végére: akik most ellenzékiként Dobrevre és az ő szavazóira fújnak, mint egy dühös macska, azok, és pontosan azok ássák alá a kormányváltás lehetőségét, bomlasztják az ellenzéki összefogást, mérgezik el a bizalmat és a reményt.
Mindez nem azt jelenti, hogy kétségeket nem lehet megfogalmazni, kérdéseket nem lehet feltenni, sőt. Kell. De aki kormányváltást akar, az nem mondja, hogy X vagy Y jelöltre nem szavazok. Aki ezt mondja,
annak még nem fáj eléggé.
Majd fog, ha jön az újabb Fidesz-ciklus, de akkor már késő lesz reklamálni.
