Touché.
A vadászatot antropológiai kontextusba helyező és metafizikai összefüggésekkel keretező Semjén Zsolt arról szónokol, hogy a vadászszenvedély az ember antropológiájának meghatározó része (a dolgot ennél valamelyest bonyolultabbnak gondolván, ebbe most nem mennék bele), s – így Semjén – nem az a kérdés, miért vadászunk, hanem az szorul magyarázatra, „miért tagadja meg valaki az őseinek az örökségét…”
Na mármost, miután Semjén egy olyan kormánynak a tagja, amely kormány törvényalkotói munkásságában is előszeretettel hivatkozik Isten kinyilatkoztatott szavának Bibliába foglalt szent hagyományára (lásd például család, sze×uális orientáció stb.), emlékeztetném a vadászó miniszterelnök-helyettest, hogy volt a Biblia elején egy ember, valószínűen olvasott róla valahol, ha máshol nem, egy képes vagy kifestő Bibliában egészen biztosan, aki vadász volt.
Ézsaura gondolok, Jákob testvérére, tehát a vadászra, aki vadászként tagadta meg őseinek az örökségét, s egy tál lencséért adta el az elsőszülöttségi jogot ikertestvérének, az állattartással foglalkozó Jákobnak, ami aztán odáig vezetett, hogy kizáratta magát az apai örökségből.
Az atyai áldást az állattartó Jákob kapta, csodálatos ígéretet a termékeny földre, a föld kövérségére, búzára, borra, dicsőségre, s arra, hogy „legyen átkozott, aki átkoz, és áldott, aki áld téged” (1Mózes 27-29). Ezzel szemben Ézsau, a vadász a fenti atyai áldás antitézisét kapta: földje nem lesz termékeny, nem fog ráhullani az égi harmat, s testvérének kell majd szolgálnia (1Mózes 27,39-40).
Most akkor hogyan is van ezzel a vadászattal és az őseink örökségének a megtagadásával? Ki tagadott meg és mit?
És csak a rend kedvéért: Ézsau előtt már egy másik vadászt is emlegetett a Biblia, Nimródot, aki nagy vadász volt ugyan, csakhogy Kámnak, Noé gonosz fiának utóda, aki erőszakkal terjeszkedett, s tett szert hatalmas birodalomra.
A hagyomány azt is tudni véli róla, hogy az emberiség egyik legnagyobb bűne, Bábel tornya felépítésének mérhetetlen gőgből fakadó ötlete is tőle származott.
Erről azért is kellene tudnia Semjénnek, mert a biblikus hagyomány ezzel magyarázza, hogy az addig egynyelvű és egy népet alkotó emberiség beszédét az Örökkévaló büntetésből összezavarta, s így alakultak ki a nyelvek, hogy mostantól ne értsék meg az emberek egymást, s ne tudják véghez vinni dölyfös tervüket: azt, hogy eljussanak az Istenig, s olyanná váljanak, mint az Örökkévaló.
Hát ezért alakult úgy, hogy maga Semjén sem érti meg a többi népet, mert azok nem tanultak meg magyarul, ő pedig nem tanulta meg egyetlen más nép nyelvét sem.
Gábor György
.
