A rocker vadócból lett keresztény konzervatív énekesnő visszatalált önmagához.
Interjút adott a Ripost7-nek Tóth Gabi. A kormánypárti bulvárlapnak őszintén (!) vallott az utóbbi hetekben rendesen meghurcolt énekesnő, aki örömhírként élte meg, hogy a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hírnöke lehetett.
Mint mondta, nem hazudtolta meg régi önmagát, inkább csak az történt, hogy az elmúlt évek alatt bölcsebbé, tapasztaltabbá vált, nem maradhat örökké a vadóc rockerlány. Ezt így foglalta össze:
„Persze, hogy most, túl a harmincon nem az a nagyszájú tini vagyok, aki tizenhat éve voltam. Az emberek többsége nem olyan felnőttként, mint kamaszként.
Számos csalódás, pofon kellett, hogy visszataláljak ahhoz a Tóth Gabihoz, aki igazából vagyok. Ahhoz a világhoz, ami igazán közel áll hozzám. Ezt az embert látja ma a közönség, ez vagyok én.”
Tóth Gabi azt is mondta, hogy a
„a hitet az ember önmagában éli meg, az nem tartozik a nyilvánosságra”
Ez mondjuk abból a szempontból érdekes, hogy pont ő az, aki úton útfélen hangoztatja hitét, és arra kéri az embereket (nyilvánosan), ne bántsák azért, amiért keresztény.
Kitért arra is, hogy a hit nem újkeletű nála, hiszen egyházi iskolába járt, és a Tapolcán (ahol felnőtt) mindig fontos volt a hit. „Nem járok minden vasárnap templomba, de úgy gondolom, a Jóistennel való kapcsolat nem is ezen múlik” – vélekedett Tóth Gabi.
Elmesélte azt is, mikor ébredt rá arra, ki is ő valójában: „Egy zenészbarátommal otthon muzsikáltunk, és egyszer csak elkezdtünk népies hangzású dalokat énekelni. Ekkor ért a felismerés, hogy ez vagyok én, ez volt a gyerekkorom, a gyökereim, változtatnom kell.”
Tóth Gabi körül nagyon sokan lemorzsolódtak, de ő ezt nem bánja, és nem is haragszik rájuk: „Érdekes, mert bár ez egy felszabadító és egyben fájdalmas felismerés volt,
elkezdett egyre inkább pozitív irányt venni az életem.
Megismertem a férjemet, Krausz Gábort, akivel kölcsönösen tiszteljük egymást hitét, vallását, és közösen, egy irányba tartunk.
Végre nem kell szégyenkeznem, rejtegetnem azokat az értékeket, amik engem meghatároznak gyerekkorom óta, a kislányunknak pedig csodálatos útmutatást, örök útravalót adhatok a hit által.
A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson való részvételem pedig
fontos mérföldköve ennek a spirituális útnak, amelyen haladok.”
