Vélemény.
Kövér László házmester és Varga Mihály pénzügyi végrehajtó EU-szkeptikus nyilatkozatait követően megtörtént a sebesség-váltás, a magasabb fokozatba kapcsolás. Fricz Tamás a kormányzó párt háztáji politológusának (Békemenetes aktivista) – „Ideje beszélnünk a huxitról” című – jegyzete arról tanúskodik, hogy nyolc hónappal a választások előtt a Fidesz kampánytémává akarja felemelni az EU-ból való kilépés lehetőségének mérlegelését.
Elkezdődött tehát az ideológiai „megdolgozás”, természetesen keresztény higgadtsággal és társadalmi vita keretében. E diskurzusnak biztosít majd teret a kormányhoz hű Magyar Nemzet, Magyar Hírlap és Origo, a tárgyszerűségről pedig Fricz Tamás és „népi zenekara” (Apáti, Bayer, Néző stb.) gondoskodik.
A jegyzet első felében Fricz persze még álságosan ömleng – „[…] az uniós tagság azt a jóleső érzést adhatja minden magyar állampolgárnak, hogy tagja egy fejlett, demokratikus, a szabad nemzetek szövetségére épülő Nyugatnak, amire mindig is vágytunk, s negyven év kommunizmus után végre elértük az áhított célt. A világ egyik legfejlettebb közösségéhez tartozni pedig különleges élmény, amelynek a feladása tizenöt év után csak nagyon erős és nyomós indokok miatt elfogadható” – de azt követően ráfordul a lényegre.
Nekiugrik az unió jövőjéről szóló konferencia egyik vitavezetőjének, Guy Verhofstadt-nak és más – határozott elképzelést vállaló – közösségeknek. (pl. Spinelli-csoport). Nem vitatkozik velük, hanem egyszerűen leminősíti őket. Ezt követően hosszan ecseteli, hogy kilépésünknek nincs gazdasági kockázata, hiszen az Audi, a BMW és a Mercedes biztosan maradna Magyarországon.
Ezután felteszi a lehető legostobább/legátlátszóbb kérdést, amit azon nyomban meg is válaszol: „Mi baja van Norvégiának, hogy nem tagja az uniónak? Semmi.” Tényleg semmi baja, de talán néhány szóval Fricz megemlékezhetett volna a norvég gazdaság hatékonyságáról, erejéről és versenyképességéről, illetve az ott élő polgárok életszínvonaláról.
A távoli módos északiak minden gazdasági paraméterben verik a magyarokat, a társadalmi gondoskodás olyan magas szintű, amiről honfitársaink az elkövetkező húsz évben nem is álmodhatnak. No, ezt az ostoba példát hozza fel Fricz, ja és még egyet: Svájcot, mint EU-n kívüli államot. Nem ismétlem magam: ami igaz Norvégiára, az még inkább igaz Svájcra, hiszen ők – szemben Norvégiával – még a NATO-ba sem léptek „bele”.
A következő Fricz-gondolat is dermesztő: Katonai szempontból a kilépésünk irreleváns, különös tekintettel arra, hogy 1999 óta a NATO tagjai vagyunk és azok is maradunk. Nem kell Svájc mintájára a városokban és a falvakban katonai központokat létesítenünk, de persze a haderőfejlesztést folytatni kell – és éppen ezt tesszük. Durr neki! A végén még az EU-független Magyarország katonai nagyhatalom lesz a kontinens szívében.
A jegyzet végén Fricz füllent egy óriásit, be akarja adni az olvasónak, hogy a Fidesz – hosszú hezitálást követően – önként, saját döntése alapján távozott az Európai Néppárt kötelékéből. Minden politika iránt érdeklődő ember tudja, hogy az Orbán által vezetett és szélsőségekre hajlamos populista alakulatot kiutálták a kontinentális keresztény-konzervatív közösségből, elmenekülésükkel csak a nyílt kirúgásukat előzték meg. Ezt a tényt most Fricz nyíltan eltagadja, hogy durvább kifejezést ne használjak.
A politológus tehát – sejthető, hogy kinek a parancsára – megindított egy különleges hadműveletet, amely az elkövetkező hetek-hónapok központi témája lesz. Menni vagy maradni: az itt a kérdés. És, hogy nem képzelgek, arra van bizonyítékom is.
A szintén szolgai módon Fidesz-hű Bencsik Gábor – ügyelve a látszatra – rövid bejegyzésében (Fricz nevét és írását nem említve) máris hitet tett az EU-ban maradás mellett! A „demokratikus jobboldal” úgy tesz, mintha józan és szakszerű vitára készülne, holott közülük sokan már csak a pénzért maradnának egy darabig a közösségben.
A politikai szédelgő Bencsik András öccse szívhez szólóan így ír: „Európa a családunk, nem mi választottuk, hanem a sors, vagy inkább az eleink ezeregyszáz évvel ezelőtt. Családot nem cserél az ember, bármilyen is.”
Nagyon téved a ravaszkodó Bencsik Gábor, ha azt gondolja, hogy egy rossz családban örökkön-örökké tagnak kell maradni. Gondoljon csak a múlt század első felében történtekre, amikor hazánk csatlakozott a Berlin-Róma-Tokió tengelyhez, azaz beléptünk a fasiszták rosszhírű famíliájába.
Még szerencse, hogy ez a „családi állapot” történelmi léptékben viszonylag rövid ideig tartott, de így is csúnyán megfizettük a garázda társaságba való keveredés árát. Kaptunk egy megszálló hatalmat és egy nem kívánt új családot: a Varsói Szerződést és a KGST-t, ahol fel sem merülhetett a tagok egyenjogúsága. Az elmúlt évtizedekben viszont olyan új közösséget találtunk, amely után hosszú ideig sóvárogtunk.
Az EU-t és a NATO-t mi választottuk. Ebben a két klubban Magyarország végre felnőhetne és kiteljesedhetne, és a kellemetlenkedő statiszta státuszból előléphetne a közmegbecsülésnek örvendő államok sorába. Hamis illúzió abban reménykedni, hogy az EU-ban és a NATO-ban hazánkra osztják a főszerepet.
Orbánék hangos kukorékolása és fenyegetőzése nem eredményezhet kiemelt pozíciót számunkra. Esetleges távozásunkkal Magyarország biztosan nem kerül, brit, svájci vagy norvég pozícióba, ellenkezőleg: kiközösített szegény rokonokként kezelnek majd minket, akik még arra is képtelenek voltak, hogy illendően viselkedjenek az európai szalonban.
Ezt a jövőt, ezt a bánásmódot kínálja nekünk a Fricz-féle kompánia!
Dr. Dávid Ferenc
Kapcsolódó cikkeink:
Dobrev Klára: Orbán megbízásából jelent meg az EU-s kilépésünket szorgalmazó botránycikk
.
Mire készülnek? Magyarország EU-ból való kilépését sürgeti Orbán embere a Fidesz hivatalos lapjában
.
