Vélemény.
Az a baj, hogy most már tényleg nyomdafestéket nem tűrő szavak tolulnak a számra, és ezt kikérem magamnak.
Kikérem magamnak, hogy nap mint nap történik valami, ami miatt egyre nehezebb kulturált keretek közé terelni azt a felháborodottan üvöltő feszültséget, amit ti okoztok.
Az a baj, hogy hazudtok, megint, állandóan.
Gyermekvédelmi népszavazás, az.
Az a baj, hogy ezt tartjátok a saját szavazóitokról is, ezt tartjátok arról a tízmillió emberről, akiknek a sorsáról két korty ágyas szilva közt amúgy mellékesen döntötök.
Az a baj, hogy tízmillió emberről gondoljátok, hogy ostoba, jobbra-balra nem néző senkiháziak, akiknek úgyis mindegy, csak a napi betevő féldekás, meg az aktuálisan gyűlölhető ellenség meglegyen.
Nem, nem hülyének nézitek a magyar embert, azon már régen túl vagyunk. Szintet léptetek.
Ti, akik a magyar kormánynak nevezitek magatokat: nem csak ostobának tartjátok a magyart, hanem alávalónak és aljasnak is.
Ezt pedig kikérem magamnak.
Gyermekvédelmi népszavazás, az.
Hazudtok, mert a helyreállítási terveteket nem a melegellenes törvény miatt dobták vissza, hanem a rendszerszintű, mindent átszövő korrupció miatt, a velejéig romlott igazságszolgáltatás miatt, a szétríbolt magyar sajtó miatt. De hiszen ezt tudjátok, hiszen ott áll a jogállamisági jelentésben, feketén-fehéren.
Hazudtok, mert a gyermekvédelmi népszavazásotok kérdései pontosan olyanok, mint amilyenek ti magatok vagytok: álságosak, gonoszak, manipulatívak, elfogadhatatlanok.
Hazudtok, mert pontosan tudjátok, hogy ezekre a kérdésekre nem lehet válaszolni, és hazudtok, mert azt is tudjátok, hogy az egész LMBTQ-aktivizmusnak semmi köze ahhoz, amiről ti beszéltek.
Hazudtok, és menjetek a fenébe a sunyi és gonosz „nemzeti konzultációtokkal” meg a mérhetetlenül aljas és cinikus gyermekvédelmi népszavazásotokkal együtt.
Megmondom én, miről tartsatok gyermekvédelmi népszavazást. Megírtam a kérdéseket is, nektek már nem kell.
Akarja-e ön, hogy Magyarországon a 21. században félmillió kisgyerek csak az óvodában-iskolában jusson ételhez, már ha egyáltalán ott hozzájut?
Akarja-e ön, hogy Magyarországon a 21. században a kormány pedofilellenes törvénnyel haknizzon, miközben kicsi gyerekeket rendszeresen kényszerítenek hétvégi láthatásra olyan férfiakhoz, akik bizonyítottan erőszakot követtek el rajtuk és/vagy verték őket?
Akarja-e ön, hogy Magyarországon a 21. században minden héten megöljön egy nőt az aktuális vagy a volt partnere, sokat közülük saját gyermeke(i) szeme láttára?
Akarja-e ön, hogy Magyarországon a 21. században a Parlamentben bizonyított nő- és gyerekbántalmazók tevékenykedhessenek, akarja-e, hogy a honatyák nőkről és gyermekekről alkotott valódi nézetei miatt a családon belüli erőszak áldozatai egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen kapjanak segítséget?
Akarja-e ön, hogy Magyarországon a 21. században ellehetetlenítsék azoknak az elhivatott munkáját, akik tényszerűen tesznek is valamit a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekekért (L. Ritók Nóra például)?
Akarja-e ön, hogy Magyarországon a 21. században még mindig létező probléma legyen a gyerekbántalmazás, a gyerekprostitúció, a gyerekéhezés, akarja-e, hogy gyerekek tízezreinek esélye se legyen kitörni a nyomorból, amibe beleszületett?
Akarja-e ön, hogy Magyarországon a 21. században a fentiek ellenére a kormány pont az LMBTQ-közösségtől féltse a legjobban a gyerekeket?
Úgy érzi-e ön, hogy a legfontosabb intézkedés ebben a velejéig romlott, korrupt, maffiamódszerekkel működő rendszerben pont az, hogy a gyerekeknek nem szabad tudomást szerezniük a tényről, miszerint nemcsak heteroszexuális emberek léteznek?
Anyák hurcolják rettegő, bepisilő gyermekeiket a bántalmazóikhoz kétheti rendszerességgel, mert nincs más választásuk: így döntött a bíróság. Nem szólva azokról az anyákról és azokról a gyerekekről, akik benne élnek a legsúlyosabb bántalmazásban, és nem kapnak segítséget az államtól.
Gyermekek tömegei rettegnek az életükért, nem jutnak megfelelő egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz, gyermekek tömegeit verik, erőszakolják a saját rokonaik, gyermekek tömegeit kínozzák bele az öngyilkosságba állami fenntartású, úgynevezett „gyermekvédelmi” intézményekben.
Gyermekek tömegei élnek súlyos betegséggel, őket ápoló szüleiket pedig nem támogatja a magyar állam.
Gyermekek tömegei szenvednek a bántalmazás, az elhanyagolás, a gonoszság, a kiszolgáltatottság és a szegénység valamilyen formájától ebben a pillanatban is, és ti nem tesztek értük semmit, és őket ti nem véditek meg, és őket ti magukra hagyjátok.
Erről csináljatok népszavazást.
Ti, akik szerint a fentiek ellenére a magyar gyerekeket pont a b*ziktól kell félteni.
Ti, akik nem hogy nem véditek meg, de még ki is szolgáltatjátok gyermekek százezreit — a saját gonosz kényeteknek.
De ne tévedjünk, a teljesen átlagos, vagy akár kifejezetten jó körülmények közt nevelkedő gyerekeknek is elveszitek a jövőjét — hacsak azok nem a saját gyerekeitek.
„Gyermekvédelmi népszavazás.” Az.
Az a helyzet, tudjátok, hogy ezt nem lehet ám az idők végéig büntetlenül csinálni. Előbb vagy utóbb ugyanis a saját szavazóitok is rá fognak jönni, hogy minek tartjátok őket.
Ez már viszont egy egészen másfajta népszavazás központi témája lesz majd.
.
