A 30 aranypénzből 5 réz lett, amin osztozni is kell.
Ágostházy Szabolcs, a Miniszterelnökség európai uniós fejlesztésekért felelős államtitkára május 19-én jelentette be, hogy a kormány benyújtotta a Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervet az Európai Bizottságnak.
Ágostházy közölte azt is, hogy a magyar terv legmeghatározóbb eleme az egészségügyi rendszer további fejlesztése, amire a források 34,1 százalékát szánják, míg a felsőoktatás fejlesztésére az igényelt alap kb. 20 százalékát fordítják.
A kormány eredeti tervében ugyanakkor az szerepelt, hogy a teljes alapból, tehát az 5800 milliárd forintból az egyetemi modellváltásra 1500 milliárdot költenek majd a következő években. Az egyetemeket pedig ezzel akarták rábírni, hogy maguk kérjék: állami fenntartásból alapítványi működésre válthassanak.
A kormány által „történelminek” és „gigantikusnak” nevezett fejlesztési forrás azonban a terv benyújtását megelőző hetekben gyorsan apadni kezdett: előbb indoklás nélkül 1100-1200 milliárdra csökkent, majd egy kellemetlen brüsszeli munkavacsora során Orbán Viktorral az Európai Bizottság tagjai közölték:
az alapítványokba kiszervezett egyetemeknek nem tudnak pénzt adni.
Gulyás Gergely kancelláriaminiszter ezért még a brüsszeli egyeztetések másnapján bejelentette, hogy Magyarország „nem kér hitelt” a helyreállítási alapból, az igénylésük a 2500 milliárd forintos vissza nem térítendő támogatásra vonatkozik majd, a 3300 milliárd forintot meghaladó hitelkeretre viszont nem terjed ki.
Így ez azt is jelentette, hogy az 1000-12000 milliárd forint helyett
legfeljebb 200 milliárd forint körüli összeg osztható fel a már alapítványi, vagy hamarosan azzá váló hazai egyetemek között.
Ám tekintve, hogy ezeknek a száma a húszhoz közelít, a forrás valójában töredéke annak, amit januárban a kormány ígért az egyetemeknek.
Az Akadémiai Dolgozók Fóruma (ADF) ezért pénteken egy erős hangvételű közleményt adott ki, amelyben azt írják, ezek után azt javasolják, hogy az új helyzetben össze kellene hívni az alapítványi átalakulásról januárban döntő egyetemek szenátusait,
mert mára világossá vált: pénzügyileg alapvetően más a helyzet, mint ahogy az a januári döntéskor elhangzott.
„Nem kellene átgondolni az egészet, miután kiderült, hogy alig kerül pénz az egyetemekhez a helyreállítási alapból?
Nem kellemetlen az egyetemi oktatók és hallgatók szemébe nézni most, amikor szembesültek azzal,
hogy a 30 ezüstpénz azóta már csak 5 rézpénz, ráadásul osztozni is kell rajta másokkal?
Ennek fényében sem okoz semmi rossz érzést mindez azoknak, akik az őket delegáló egyetemi polgárok véleményével szembehelyezkedve szavaztak a “modellváltásra”?
Nem zavaró, hogy ezeknek a pénzeknek nagy része minden bizonnyal a kormányközeli vállalkozókhoz kerül majd, miután felépülnek a túlárazott, érdemi hatástanulmányok nélkül megtervezett egyetemi beruházások?”
– írja az ADF az állásfoglalásában.
Hozzátették, feltehetően azok a szenátusi tagok érezhetik most a leginkább becsapva magukat, akik éppen a kormány által ígért fejlesztési összeg tudatában támogatták az egyetemek alapítványi átalakulását.
„Nem érzik becsapva magukat? Vagy ez majd legyen a kuratóriumok dolga, amelyekbe szinte senkit sem tudtak delegálni, még a rektoraik többségét sem?
Elhiszik majd, hogy a kormány saját forrásból fogja kipótolni a kieső több száz- vagy ezermilliárdot?
Meddig lehet még hazudni Önöknek?
Nem érzik legalábbis kínosnak ezt a helyzetet? Nem kellene esetleg abbahagyni a hallgatást és felszólalni?
Javasoljuk az egyetemi szenátusoknak, hogy tárgyalják újra az átalakítás kérdését, hiszen nem létező tervekre és fejlesztési ígéretekre mondtak igent”
– zárul az ADF közleménye.
(Magyar Narancs/ADF nyomán)
