Jelentés a koronavírus-fertőzöttek osztályáról.
Óriási terhelésnek vannak kitéve a kórházakban dolgozók a koronavírus-járvány harmadik hullámában. Az intenzív osztályokra kivezényelt orvosok és ápolók nyilatkozatai alapján elmondható, hogy nehéz körülmények között kell helytállniuk a jelen helyzetben.
A napjainkban uralkodó állapotokról három egészségügyi dolgozó nyilatkozott a Szabad Európának. Nyilatkozataikat látva érezhető, hogy a jelenlegi helyzetben mennyire nehéz megfelelően teljesíteni.
„Konkrétan tele vagyunk, egyáltalán nem érezzük azt, hogy csökkenne az egészségügyre terhelődő nyomás.
Rettenetes állapotok vannak”
— nyilatkozta egy budapesti kórház covid-osztályán dolgozó orvos. Arról is beszélt, hogy bár mindent megtesznek a betegek ellátásáért, nagyon sok súlyos állapotú beteg van, és nincs elegendő szakképzett dolgozó, akik megfelelő színvonalon el tudnák látni őket.
A neve elhallgatását kérő orvos elmondta, hogy nagyon gyenge az ellátás színvonala. „Műszakváltáskor sok kollégám zokog a fáradtságtól, frusztrált és csalódott, hogy nem tud többet tenni. Ez mindenkit megvisel” — mondta a lelki megpróbáltatásokról a dolgozó.
Arról is beszélt, hogy az intenzív terápiás ellátás lényege, hogy minden súlyos állapotú betegre egy intenzív terápiás nővér jut. Ennek ellenére a magyar kórházakban általában két betegre jut egy ápoló — ez még elfogadható –, náluk viszont
a jelenlegi helyzetben 5 mélyaltatásban fekvő, lélegeztetőgépre kötött ellátott jut egy szakápolóra.
Az orvos elmondta, hogy abban a kórházban, ahol ő dolgozik, még a magyar egészségügyben tapasztalható munkaerőhiánynál is nagyobb mértékű a szakemberhiány. Ennek oka, hogy a március 1-jétől hatályos új egészségügyi szolgálati jogviszonyra vonatkozó szerződést sokan nem írták alá, a távozókat pedig nem szakképzett személyzettel pótolták.
Kifejezte, hogy egy intenzív osztályon dolgozó ápolót nem lehet pótolni egy más osztályról érkezővel, ugyanis „az intenzíves ápoló értéke az aranyban mért súlyával egyezik meg”. Az elmúlt időszakban a rendelőintézetekből is sok orvost vezényeltek át a kórházakba.
Az újonnan áthelyezett dolgozók sokszor csak a kórházakban jönnek rá, mi vár rájuk a 12 órás műszak alatt. Az orvos arról beszélt, hogy sok dolgozó már a szkafanderbe való beöltözéstől klausztrofóbiás lesz, és nem tudja elkezdeni a munkát.
Az intenzív osztályon ápolt betegek esetében nagyon magas a mortalitási ráta, azaz a halálozási arány. A kezelteknek 95-98% soha nem térhet vissza a családjához, ez pedig 10 betegből több mint 9 esetet jelent.
„Jelentős részük még csak nem is koronavírusban hal meg, hanem a megfelelő ellátás hiányától és a kórházi fertőzéstől”
— ismertette a rémisztő helyzetet az orvos. Ennek oka sokszor az, hogy amennyiben egy ápoló egyszerre több beteget is ellát, nagy eséllyel átvisz egy fertőzést egyik betegről a másikra.
Sok esetben nincs idő átöltözni a frissen pelenkázott betegek után. A magyarral szemben a svéd kórházakban az összesített halálozási ráta mindössze 15%-os, ez megmutatja az ellátási körülmények közt lévő különbséget.
„Egy szombati napon kaptam határozatot, hogy jelenjek meg a vidéki kisváros kórházának az intenzív osztályán” — erről már egy szigorlat előtt álló orvostanhallgató beszélt. Ő ápolási feladatokat kapott: az intenzív osztályon fekvő betegeket kellett ellátnia — tisztába tennie, etetnie és itatnia.
Elmondta, hogy sokat nem tudott hozzátenni az ellátáshoz, de a szakápolókat nagymértékben tehermentesítette, akik hálásak voltak a munkájáért. Arról beszélt, hogy a második hullám idején — amikor ő segédkezett — a betegek több mint 90%-a nem élte túl az intenzív terápiás ellátást.
Kifejtette, hogy amíg ő ott dolgozott, mindösszesen két beteg jött le élve a lélegeztetőgépről. Úgy tapasztalja, hogy azok esetében a legmagasabb a mortalitási ráta, akik magas vérnyomással, valamint cukorbetegséggel küzdenek, illetve azoknál, akik túlsúlyosak. Hozzátette, elképesztőnek tartja, hogy a kormány megtiltotta a kórházaknak az adatközlést a betegekről a járvány idején.
„Nem gondoltam volna, hogy a kórház vezetői ilyen szinten nem foglalkoznak a saját munkatársaikkal,
hogy olyan alapvető felszerelésért, mint a gumikesztyű is, könyörögni kell. Ez döbbentett meg a legjobban, nem szeretnék ilyen közegben dolgozni” — mondta, kifejtve, hogy nem szeretne magyarországi kórházban dolgozni.
Egy budapesti kórház szemész szakorvosa arról írt Facebook-bejegyzésében, hogy „siralmas” állapotok uralkodnak a kórházakban. Ő jelenleg szemész szakorvosi végzettsége ellenére az intenzív osztályon dolgozik, vagy éppen 15, izolációs ágyban fekvő személyre ügyel, esetleg a kis számú, lélegeztetőgépről lekerült beteget felügyeli.
Elmondta, hogy csak kevesen élik túl az intenzív osztályos kezelést. Ameddig valakinek csak légzéstámogatásra van szüksége, jók az esélyei, azonban a lélegeztetőgépes kezelésre szorulóknak körülbelül 95%-a életét veszti.
A túlélők közül sokan „roncsemberek” maradnak, ennek ellenére a statisztikákban gyógyultként vannak megjelölve.
A jelenlegi vírusmutánsok szerinte egyre fiatalabbakat támadnak meg, jelenleg a legtöbb beteg 50-es éveiben jár, de sokakat kezelnek a 30-as korosztályból is. Az orvos mindenkit arra buzdít, hogy éljen az oltás lehetőségével.
(Szabad Európa nyomán)
