„A kapacitásprobléma álhír.” Gulyás Gergely, 2021. március 18.
„Tavaly március óta folyamatosan dolgozom. 240 órát egy hónapban” — mondta egy harminc éve a pályán levő ápolónő a Szeretlek Magyarországnak adott interjújában.
Az ápolónő azt is elmondta, hogy ez alatt az idő alatt mindössze egyszer volt egy teljes szabad hétvégéje. Munkatársaival 80 betegről gondoskodnak, egy főnővér, egy főorvos és váltásban hat ápoló tartja a frontot. Az intenzíven 50-60 ember fekszik.
Az ápolónő beszámolt arról, hogy mennyire megterhelő egész nap a védőfelszerelésben ellátni a munkát: elvileg 3 óránként levetkőzhetne, de előfordul, hogy erre 8-10 órán keresztül nincs lehetősége.
Elmondta: egyre több fiatal kerül kórházba, és egyre többen vannak, akik
nem élik túl a betegséget.
A napokban az ő osztályán egy 30 éves, alapbetegség nélküli nő hunyt el, előtte pedig egy 28 éves férfi. Az osztályon naponta 20-25 ember hal meg.
Elmondta, hogy nagyon sok a fiatal orvos, és a kórházon belüli átvezénylések miatt sok olyan ápoló is dolgozik a Covid-osztályon, aki még soha nem csinált ilyesmit: van, aki vért venni sem tud, mert ahonnan átvezényelték, ott sohasem kellett.
„Hogy lehet olyan helyzetbe hozni embereket, hogy soha nem csinálták, és most bedobják őket a legnehezebb helyzetben?”
— tette fel a költői kérdést.
Az önkéntesek közt is van, aki sírva fakad, és többet nem jön. A legtöbb problémájuk azonban az oxigénnel van:
„A 120 kilós, nálam magasabb palackokat sokszor két negyven-hatvan kilós nő próbálja mozgatni. Tíz palackunk van a csaknem 50 emberre, azt tologatjuk attól függően, kinek van nagyobb szüksége rá.”
Az ápolónő elmondta: ugyan hozzászoktak a halálhoz, de most olyanok halnak meg, akikre nem számítanak. Hozzátette:
folyton azon jár az agya, hogy kinek adjon oxigént, majdnem megbolondul.
(Szeretlek Magyarország nyomán)
(kiemelt kép: napi.hu)
