Orbán pedig a Szent István-i úton halad a művész szerint.
Ha reformátusnak születik, ahol nincsen cölibátus, biztosan pap lett volna Eperjes Károlyból, aki a 24.hu-nak adott nagyinterjút.
A színész három nagy lelki fordulatot tart számon az életében, mind a három egy-egy csodával határos gyógyuláshoz köthető.
Eperjes elmesélte, hogy ezek előtt a fordulatok előtt bűnös életet élt, ezek a fordulatok segítettek neki észhez térni.
„Annyira rémes, istentelen dolgok voltak ezek, innen már csak nevetni lehet rajtuk. Örömben elveszíteni az agyat… Borzasztó! És elveszíteni a szívet is! Még borzasztóbb. Összességében: elveszíteni a harmóniát! Legborzasztóbb.”
— mondta az italozós, kábítószerezős időkről. Kifejtette, hogy
a sikert sokszor nehezebb elviselni, mint a kudarcot.
Mesélt az Eldorádó című filmről, amelynek sikere után elmondása szerint kissé „elkapta a gépszíj”, bulizott, drogozott. Major Tamást többször is megemlítette az interjúban. A felvetésre, hogy Major hithű kommunista volt, azt felelte:
„Nem látok más emberek lelkébe, de azt tudom, hogy ha egy liberális, egy kommunista vagy akár egy nacionalista még nem tart az egyetemesnél, de legalább igyekszik felé, az nem elveszett helyzet.”
A drogokról elmondta, hogy az injekciós tűn kívül szinte mindent kipróbált, ám ezekért sosem fizetett:
„Kaptam, hiszen én voltam a híres, vagy inkább hírhedt menő ripkó művészke.”
Az interjúból kiderül, hogy a művész Fickónak becézi a sátánt és rajongva szereti Ady-t, de szó esett a nyilasokról is. Eperjes szerint
„Aki a kereszténység nevében ilyen gyalázatosat tesz, az vajon milyen keresztény, keresztény-e egyáltalán? Borzalmas vértanúhalálok.”
A művész meglátása az, hogy
liberális keresztény nincs,
igaz, nacionalista sincs. A liberálisok szerinte az öntörvényűségnek szolgál és istennek képzeli magát.
„A liberális keresztény olyan, mint a sima liberális: mindent megenged magának, csak közben azt mormolja maga elé, hogy „sebaj, majd meggyónom, és azzal letudva a bűn, hahahaha”. Wash and go! Kevélység! Butaság! Ráadásul abba nem gondol bele, mi van, ha nem jut el a gyóntatószékig, a „mosógépig”?! Ez a liberális keresztény! Tehát nem lényegileg keresztény.”
— mondta. A felvetésre, hogy a tisztességes liberális küzd a maga szabadságáért és tekintettel van mások szabadságára, így válaszolt:
„Tekintettel lenni másokra – az helyes, de az még csupán humanizmus. Öncélúan azért szeretni, mert az úgy helyes, és mert az jó nekem: az a humanizmus. Azért szeretni, mert szeretni Istentől kapott evidencia: az a kereszténység.”
Kifejtette, hogy szerinte a fideszesek nem utálják a liberálisokat, de nem könnyű elszenvedni, hogy az életellenesek támadják az élet normalitását védőket.
Az életellenességen Eperjes
az abortuszt, az eutanáziát és az LMBTQ-t érti.
A színész nyelvészeti fejtegetésbe bocsátkozik arról, hogy terhesnek vagy várandósnak mondjuk-e a kismamákat, bár szerinte lassan ott tartunk, hogy vemhesnek fogják őket nevezni.
A művész egy példabeszédet is elmondott az abortusz ellen, a riporter azon megjegyzésére pedig, mely szerint a szigorú abortuszellenes látásmód még a Fidesz-szimpatizánsok körében sem élvez többséget, azt mondta: ha ez így van, az elég baj.
„De nekünk az a dolgunk, hogy védjük a liberalizmus által megtépázott egyetemes rendet. Ennyire csinos sose volt a Fickó, mint most. Az izmusok legcsinosabbikával, a liberalizmussal csábít, ami csinosabb a kommunizmusnál, és egy tőről fakad a nihilizmussal, a racionalizmussal és a központi szárral, a relativizmussal.”
— fogalmazott.
„Ma az emberellenes eszmék miatt a nőgyógyászati székek, az egyetemi katedrák, a színpadi deszkák, a filmvásznak és a családi környezetek sajnos gyakran haláltáborok.”
— folytatta.
Beszélt az SZFE-ügyről is: szerinte itt volt az ideje a rendcsinálásnak, de Vidnyánszkyval, bár céljaik azonosak, az eszközök tekintetében nem ért mindig egyet.
Az új tanárokkal kapcsolatban elmondta: van, akinek a stallumával egyetért, van, akiével nem. Hozzátette: ha módja lenne rá, kipróbálná, milyen vezetni az SZFE-t, de nem akar mindenáron a Színművészeti élére kerülni.
Bayer Zsoltról úgy beszélt, mint impulzív emberről, aki annyi támadást kap, hogy emiatt gyakran „gyomrozik”.
Az egyetemek bekebelezéséről azt mondta, hogy az eddigi irány sem volt tisztességes, mert az egyetemeket egyre jobban megfertőzte a kórszellem (sic!).
Orbán Viktorral szintén egyetért a „rendcsinálásban”, ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott:
„Viktor embert próbáló küzdelmet folytat, amit csak Istenbe vetett mély hittel vívhat meg. Míg így küzd, kötelességem teljes erőmmel támogatni. Meg Kövér Lacit is, Áder Janit is, és minden tisztességes küzdőt, aki zarándokol és nem ténfereg. Mindennap imádkozom, hogy legyen erejük a történelmi tetthez. Ehhez fogható hatalmas külső és belső ellenséggel korábban talán csak a nagy magyarjaink küzdöttek: Széchenyi, Rákóczi, Szent László, Szent István.”
Szerinte Orbán politikája a Szent István-i értékek felé halad, Szájer Józsefért és a Fideszben ragadt liberálisokért pedig napi szinten imádkozik.
Ezzel kapcsolatban megjegyezte:
a liberalizmus ott kezdődik, hogy valaki ellopja a barátja radírját, ceruzáját.
A Fidesszel kapcsolatos vádakra nem válaszolt, azt mondta: mindenki a saját lelkiismeretével számoljon el, neki fáj, ha hazugságot tapasztal.
Elmesélt egy történetet arról, amikor az első Orbán-kormány idején a miniszterelnök betette őt a pápai delegációba,
„ám a Vatikán nehezményezte, hogy a nevem mellé annyi volt írva, hogy színművész; „az milyen politikai rang?”. Ha jól tudom, Viktor, Semjén Zsolt és Martonyi János külügyminiszter összedugta a fejét, és kellő finesszel odaírták a javított listára, hogy „Eperjes Károly, szent ember”.
Na, ezt küldje vissza a Vatikán! Rómában, a reptérről befelé vezető úton a sofőrön kívül két bíboros ült mellettem az autóban. Tehát állami és vatikáni papírom van arról, hogy diplomáciailag szent embernek minősíttettem. Megjegyzem, akit már életében szentnek mondanak, az nagyon veszélyes, és sok ima kéretik érte, ha szabad, kérem is.”
Szóba került Simicska Lajos és Vlagyimir Putyin is: Eperjes úgy látja, hogy nem kell rettegni az oroszoktól.
„Nem mennék bele mélyen a külpolitikába, azt mindenesetre örömmel nyugtázom, hogy Oroszországban 2018-ban napi átlagban nyolc templomot szenteltek föl vagy újítottak meg és szentelnek újra. Melyik európai ország tudja ezt elmondani magáról?”
— mondta el erről.
Orbánról elmondta, hogy barátjának tartja, és szokták egymást telefonon is hívni, de Gyurcsány Ferencért is imádkozik időnként.
Eperjes kedvence a kormányból Varga Judit, aki
„csodálatos, és nem csak mint nő. Az a megtiszteltetés ért, hogy meghívottként részt vehettem a nyitóelőadásán, és potenciális utódot érzékeltem. És bízom benne, mások, korábbi motorosok is visszatalálnak.”
— fogalmazott azzal kapcsolatban, hogy bár reméli, hogy Orbán még sokáig a pozíciójában marad, eközben remek fiatal karakterek épülnek mellette.
(24.hu nyomán)
