Elemzés.
Az új kínai selyemutat 2013-ban Hszi Csin-Ping indította el egy kazahsztáni látogatása során. Ott számolt be ugyanis először gigaprojektről, amellyel Kína még hatalmasabb lesz, és közben Európának is pottyanhat valami.
A selyemúttal egy hatalmas kereskedelmi network kiépülése a cél, amely a jelenlegi világrendet kicsavarhatja a pályájáról. Nem új terv ez, Hszi Csin-Ping egy nagyobb ívű terv éppen regnáló szolgálója, azonban a világuralomhoz valószínűleg még Hszi utódjára is szükség lesz.
Kína vasutakba, hidakba, kikötőkbe és egyéb infrastruktúrába fektet be, azaz fejleszt, hiteleket nyújt az új gazdasági övezetben. Európa pedig szereti a Kínaiakat; a trieszti és a pireuszi kikötő gyakorlatilag az övék, utóbbiban a felvásárlás óta megtízszereződött a forgalom: ömlik a kínai áru Európába.
Ezek a javak már rég nem gagyi ruhák vagy fidget spinnerek, hanem elsősorban telefonok, laptopok, tabletek és egyéb elektronikai cikkek.
Kína nem volt rest felvásárolni vagy ellopni a know-howt, és ezeket az eszközöket most jóval olcsóbban kínálja azonos minőségben; ez hatalmas előrelépés az országnak, és szinte észrevétlenül történt a váltás: a kínai „koppincs” áru már nem röhejes.
Továbbra is lehet kínai Louis Vuittont kapni, de az ország már nem csak ebből él, hanem a Honorból, Huaweiből, és a Xiaomiból, amelynek időközben a magyarok is szépen megtanulták kimondani a nevét.
Az EU egyes tagországai pedig gond nélkül üzletelnek Pekinggel, miközben Washington az emberi jogok megsértése miatt szankcionálná a Kínát, ez pedig mind a transzatlanti, mind az unión belüli kapcsolatokban feszültséget okoz.
Pekingnek viszont jól jön: az „egy övezet, egy út” nevű új, fejlesztendő övezet, azaz az új selyemút szorosabb gazdasági kapcsolatokat szolgál Európa és Ázsia között,ez pedig „innovatív modellek kidolgozására is lehetőséget nyújt” — ahogyan Csin Ping fogalmazott.
Az innovatívnak nevezett, ám valójában nagyon is hagyományos modell lényege Kína számára a világhatalommá válás a kizsákmányolás eszközével.
A projekt, amelyet a kínai külpolitika kiemelt prioritásként kezel, olyan gazdasági együttműködést takar, amelyben a világ GDP-jének 40%-a forog összesen 70 országban.
A fejlesztés úgy valósítható, meg, hogy Peking hitelezőként jelenik meg az érintett országokban, ami a kínaiak kiszámíthatatlan hitelpolitikája miatt eleve veszélyes játék, nem is beszélve az egyéb kockázatokról, amelyekkel a Pekinggel ápolt túl szoros kapcsolat járhat.
Kína most abból profitál, hogy a fejlődő országokat, elsősorban a posztszovjet térség déli részét elárasztja hitelekkel, adósságcsapdába csalva őket.
A kínai bankok, mint a Kínai Fejlesztési Bank és a Kínai Exim Bank ugyanis nem követi a szokásos gyakorlatot, amikor fejlődő országoknak hitelez, sőt, a hitelek feltételeit sem teszi közzé nyilvánosan, ami hajmeresztő: ezeket a nemzetközi pénzügyi intézményeknek nyilvánossá kell tennie.
Kína azonban könnyedén elsiklik az ilyesmi felett.
Valójában az ország egyetlen erőssége a mérete mellett az, hogy Peking képes elsiklani bármi felett:
A népirtás „belügy”, a koronavírus pillanatnyi gyengeség: harmincmillió embert bedeszkázunk a lakásába, a halottakat suttyomban elássuk, aztán rendet és győzelmet hirdetünk.
Tehát Kína gátlástalanul áldozza be a saját ilyen-olyan érdekeit a világpolitikai tényezővé válásért, de ugyanezt megteszi a fejlődő országokkal is, és nem túl valószínű, hogy pont Magyarország érdekeit viselné jobban a szívén, mint bármi mást.
Mindezek ellenére pont Magyarország a gigaprojekt legnagyobb támogatója a régióban: a keleti nyitás politikai stratégiájának eredményeként az Európai Unión kívül Magyarország első számú kereskedelmi partnere és második legfontosabb exportpiaca Kína.
Hszi és Orbán Vikor kifejezetten jóban vannak, hasonlítanak is egymásra, de Orbán kisebb pályán játszik, így mondhatni kiteríti a vörös szőnyeget a selyemútnak, ha már a gonosz unió folyton beleszólna a belügyekbe, inkább keletre nyit. Hszi-t bezzeg nem kontrollálja senki.
Ugyanakkor az, hogy ő milyen befolyással rendelkezik Európában, nem csak az elmúlt egy évben, de már jóval ezelőtt is, mintha elkerülte volna a figyelmünket.
A Kínai Nemzetközi Rádió ma például arról számolt be, hogy Kövér László tárgyalt a Pekinggel és Kövér úgy nyilatkozott nekik, hogy
„készek vagyunk teljes mértékben megvalósítani a törvényhozás aktív szerepét, és hozzájárulni a két ország barátságának és társadalmi alapjának megerősítéséhez.”
A rádió esetlen fordításának lényege a szokásos sallang mellett, hogy „megvalósítják a törvényhozás aktív szerepét”: ez feltehetőleg azt jelenti, hogy majd olyan törvényeket hoznak, amelyek lehetővég teszik, hogy a selyemút bekacskaringózzon Magyarországra, azaz megjelenjen a még több kínai pénz.
Jelen pillanatban a terv még nem olyan kényes, mint amennyire az lesz akkor, amikor unió is nekimegy Kínának.
Washington Joe Biden hivatalba lépésével azonnal bekeményített Pekinggel szemben, az unióban viszont sorra születnek a kereskedelmi szerződések Kínával, annak ellenére, hogy ez előbb-utóbb a transzatlanti kapcsolatok rovására mehet. Nincs mit tenni, rá vagyunk utalva Pekingre, és nem csak mi, de még Németország is.
„Ez a nagy projekt minden nép számára hasznos, amelyet érint az út”
— mondta a projektről Hszi. Ez pedig nem kevés nép: az új selyemút tízezer kilométer hosszan nyúlik el, és valójában út- és vasúthálózatot, kikötőket, és ezek mellett épülő egyéb infrastrukturát jelent.
Egy övezet, egy út: kékkel a szárazföldi-, sárgával a tengeri selyemutak
Kína nyugati részét keresztezve halad át Kazahsztánon, Oroszországon, és onnan vezet Lengyelországon keresztül egyenesen Európa közepébe, Németországba, de a vasúti fejlesztések például Budapestig nyújtóznak.
Kína terve a megaprojekttel a geopolitikai tervei megvalósítása: a selyemút átszeli Közép-Ázsiát, azaz az Oroszország által befolyásolt területeket.
Vlagyimir Putyin és Hszi Csin Ping mindezidáig békés egyetértésben zsákmányolták ki ezt a régiót, de a selyemúttal Hszi nagyobbat harapna az eurázsiai hatalmi tortából. Ha Putyin távozik, Oroszország mással lesz elfoglalva, mint Peking megfigyelésével, így a terv meg is valósulhat.
A selyemút a 35 millió lakost számoló Csungkingből indul, itt lakik a kínai elektronika, így a város elmúlt tíz évben olyan ütemben fejlődött, hogy Shenzent is megszégyeníti.
A javak, azaz például az egyébként taiwani Acer laptopok először vasúton ki kell, hogy jussanak egy kikötőig, onnan pedig Dél-Kínai-tengeren, majd a Szuezi-csatornán keresztül érkeznek hajóval Európába.
A selyemútra azért van szükség, hogy a gyakran két hónapot is igénybe vevő hajóutat vasúti szállítással lehessen helyettesíteni, amely lényegesen gyorsabb, még két hét sincsen, illetve, hogy az eddig elhanyagolt Nyugat-Kínába is legyen módja az áru gyors szállításának, hiszen onnan megy tovább Európába.
Emellett az alternatív útvonal elkerüli a problémás országokat, azaz Taiwant és Japánt.
Kínának ahhoz, hogy ne omoljon össze a saját súlya alatt, szüksége van a hatalmas exportjának további növelésére, illetve a belföldi piac fejlesztésére is, ez pedig csak az infrastruktúra fejlesztésével valósítható meg: ha van autópálya, ahogyan 80.000 kilométernyit sikerült az elmúlt években építeniük nyugaton a selyemút-projekt keretében, megjelennek az új települések, a karaokebárok, és minden ami az élethez kell.
A kelet-nyugati autópályával párhuzamosan fut nagy sebességű vasút, amellyel tíz óra alatt át lehet szelni az egész országot, és a fejlettebb keletről el lehet jutni az ujgurok lakta területekre.
Itt az ujgurok a selyemút áldozataivá váltak, gyakorlatilag belső gyarmatosítást hajtott ott végre Peking, és ennek végrehajtása nem ütközhetett akadályba: az ujgurokat be kellett törni, különben akadályozták volna a selyemút továbbvonulását Európába.
Ez persze nem tetszik a világ emberi jogokat szem előtt tartó részének, ugyanakkor egyelőre egy NATO tagország sem jelentkezett, hogy elindítja a hadsereget, hogy felszabadítsa az ujgurokat; nyilván most van fontosabb szempont egy népirtásnál.
Kelet-Közép-Európa pedig Kína belépője az unió területére és Magyarország az — mivel a befektetések a régión belül itt a legszéleskörűbbek — , aki beengedi a trójai falovat, ugyanis amit kapunk, annak ára lesz.
Persze Kínának azt a szemére vetni a kapitalista világban, hogy a kapitalista elveknek megfelelően viszonyul a világhoz, vicc.
Európa függ Kínától, és ha Peking le akar sújtani egy bunkósbottal az unió gazdaságára, akkor arra meg is lesznek az eszközei, mire itt kettőt pislogunk.
