A döntés sok jelenlegi politikus bukását hozhatja el.
Az ellenzéki pártok tavaly végén közös szándéknyilatkozatot fogadtak el, amelyben többek között azt is meghatározták, hogy győzelmük esetén nyilvánossá teszik a rendszerváltás előtti, állampárti titkosszolgálatok aktáit. Ezzel egy sok évtizede húzódó ügyre kerülne pont.
Schiffer András, az LMP korábbi elnöke szerint teljes aktanyilvánosságra lenne szükség ahhoz, hogy átláthatóvá váljon az a hálózat, amely „az akkor birtokolt politikai-hatalmi tőkét az állampárt bukása után gazdasági, kulturális, médiatőkévé konvertálta„. Az ügyvéd aktív politikusként annak idején többször benyújtotta ez irányú javaslatát, amit akkor a kormánypártok többször is elutasítottak.
Schiffer szerint sokan meglepődnének, ha kiderülne, hogy a 90-es évek befolyásos sztárjai közül mennyi „fogott ember” volt saját múltja miatt. Az is megdöbbenést keltene, hogy az egykori export-import vállalatok vezetői közül manapság hányan töltenek be fontos gazdasági vagy politikai pozíciót.
A korábbi LMP-alapító által jegyzett tervezetek a magyar állami szervek 1944. december 21-e és 1990. május 2-a közötti időszakot foglalja magában. Eszerint majdnem minden adatot nyilvánosságra kellene hozni, a minősített, nagy jelentőségű adatokat tartalmazó iratokat pedig háromévente felül kellene vizsgálni.
A minősítést akkor kellene fenntartani, ha valaki a rendszerváltás utáni első kormány hivatalba lépéséig legalább még tíz évig az állambiztonságnál szolgált. Ezt akkor is fenn lehetne tartani, ha a nyilvánossá tételük nemzetbiztonsági érdekeket sértene.
Az egykori titkosszolgálati vezetők szexuális életére vonatkozó információk az illető halála után legkorábban 30 évvel lehetnének nyilvánosak. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának oldalán elérhetővé kellene tenni minden az egykorik tartó- és szolgálati tisztekről szóló dokumentumot.
A Nemzeti Emlékezet Bizottságának jelentést kellene készíteni arról, hogy a Nemzeti Kerekasztal Tárgyalások résztvevői és a rendszerváltás utáni parlamenti képviselők közül kik voltak érintettek az ügynökkérdésekben.
Akiről kiderülne az ügynökmúlt, nem lehetne a továbbiakban a nemzetbiztonság tagja, állami cég vezetője, sőt, még parlamenti képviselő sem.
Ungváry Krisztián történész szerint mindenképpen nyilvánossá kell tenni az állambiztonságban résztvevők nevét és adatait, ahogy azt Szlovákiában és Csehországban tették. Szerinte az, hogy valaki ügynök, tudományos kérdés, és ezen ügyekben a tudomány képviselőinek kellene határozni.
Manapság még azt sem lehet ügynöknek nevezni, akiről bizonyítékok állnak rendelkezésre, hogy kémkedett az állambiztonságnak. A helyzet abszurditását jól mutatja, hogy jelenleg előbb kerül bíróság elé az, aki valakiről — biztos információk alapján — azt állítja, hogy ügynök.
A történész szerint a hálózat minden tagjáról elérhetővé kéne tenni az információkat. Ez alól kivételt csak a manapság is jelentős kockázatot jelentő személyek jelentenének, akik adatainak kikerülése életvédelmi szempontok miatt kockázatos lenne.
Ungváry a visszaperlés lehetőségét is megadná az ügynökök ellen korábban pert vesztett személyeknek. A történész szerint lényegtelen, mennyi ügynök van a jelenlegi kormánypárti és ellenzéki szereplők között, de „sz*ros lepedőben nem jó lefeküdni„.
