Botrány: Kizavarták Alföldi Róbertet egy budapesti pékségből

Hol élünk?

A Nemzeti Színház korábbi igazgatója pénteken a közösségi oldalán osztotta meg a megalázó történetet, ami ma reggel esett meg vele a Pozsonyi úti Három Tarka Macska nevű pékségben.

Alföldi Róbert posztját változtatás nélkül idézzük:

Három Tarka Macska pékség – Karácsony – OFF

Mindannyian ismerjük a Pozsonyin a pékséget, remek pékáru, pillanatokon belül a város egyik legfelkapottabb péksége lett.

Én a kezdetektől vásárló, mondhatni hűséges.

Eddig…és mélyen szomorúan….

Reggel 9

Érezhetően karácsonyi nagyüzem, kicsi feszkó, de mindegy, az ember ezt ilyenkor természetesnek veszi. Különben is Rozi is van, bejön egy másik kutya, két fehér kutya az üzletben… jó helyzet.

Vásárolok, fizetek. Nem egy kiflit vettem, hanem 5350 forintért vásároltam. 20ezrest adok, kérdezi a pénztáros középkorú hölgy, hogy nincs apróm, mondom nincs, eltelik kb fél perc, kérdezi nincs 350 apróm, mondom nincs, de az előbb már mondtam. Erre némileg pikírt hangon, kikéri magának, hogy így válaszolok.

Mondom neki, de hát fél perc alatt kétszer kérdezte, hogy nincs-e apróm… és itt elvesztettük a reggelt.

Jön a már hányan fizettek 20ezressel, én mondom, nekem ehhez semmi közöm, nyitás után egy órával illene váltópénznek lenni, és nem egy kiflit vettem 200-ért.

A pénztáros hölgy arcokat vág, látványosan mutogatja az üres pénztárgépet, én is már jó feszkós, felajánlja, hogy akkor kimegy és felváltja valahol, én mondom, hogy na ezt nem, hogy az egész sor ott várjon rá.

(Én is felajánlhattam volna, amire már volt is példa az elmúlt időben a pékségnél, mint ahogy a kedves kiszolgáló lány is kiugrott már felváltani, de szó nélkül kedvesen, nem azok után, hogy az én dolgom, hogy legyen nálam váltópénz, mit képzelek, hogy nincs se 350 apróm, se kártyám. )

Hallom a sorban a középkörű úr morog, minek vitatkozni. Érezhetően nem kedveli tevékenységemet, erre eljutunk oda, hogy mondom, ok, akkor nem kérek semmit, indulnék, amikor a középkorú úr beszól, hogy

“Na menjél ki innen, gyorsan!”

Ezt már nem hagyom szó nélkül: kikérem magamnak a hangnemet, meg hogy továbbra is tegez, és semmi köze a konfliktusomhoz, erre továbbra is zavar ki az üzletből.

Én kikészülök, és a bolti alkalmazottak közül senki nem gondolja úgy, hogy rá kellene szólni az úrra, sőt a pénztároshölgy rám szól, hogy minek csinálom feszkót, és miért kell itt elrontani mindenkinek a kedvét.

Az úr továbbra is megjegyzéseket tesz, én meg kijövök a Három Tarka Macska Pékségből.

Utoljára.

Biztosan nem fogják megérezni, és könnyeket sem hullajtanak értem.

De ez számomra akkor is nagyon szomorú és megalázó helyzet és reggel.

Én mindösszesen fizetni szerettem volna egy szolgáltatásért, egy termékért, és tényleg szégyellem magam, hogy nem volt nálam aprópénz. De az, hogy egy idegen verbálisan, alázva nekem esik, mert mondjuk utál, mint közszereplőt, és alkalmazott adja alá a lovat… az különös helyzet.

És elgondolkodtató, hogy nem elsősorban a liszten múlik az európai minőség, hanem az embereken.

Továbbra is jó étvágyat mindenkinek, de legyen maguknál apró!

Mert baj lesz!

Boldog Karácsonyt!

FRISSÍTÉS: Az üzlet tulajdonosa bocsánatot kért, részletek erre:

FRISS: Felhívta és bocsánatot kért Alfölditől a pékség tulajdonosa, ahonnan ma reggel kizavarták a rendezőt

.

(címlapfotó: Bielik István / 24.hu)