Fontos: Mutatjuk, mit kell tudni az eddig elkészült vakcinákról

A Nyugati Fény vakcinakörképe.

Sokféle oltás készült az új típusú koronavírus ellen, és mindegyik hatékonynak is tűnik, a különbségek más tényezőkben mutatkoznak meg.

Jelenleg az oltásokat gyártó vállalatok sajtónyilatkozataiból juthatunk információhoz a vakcinákkal kapcsolatosan, ugyanis a legtöbb esetben a klinikai vizsgálatok eredményeit még nem publikálták a megfelelő folyóiratokban.

Sokat írnak az új oltások hatékonyságáról és a jelenlegi adatok szerint az Oxford-Astrazeneca 60-90%-ban hatásos, a többi nyugati fejlesztésű, mint 95% körüli hatékonyságot mutat. Ezeket az adatokat azonban gyakran rosszul interpretálják: valójában az influenzaoltások például csak 50%-ban hatásosak. A hatvan százalékos hatékonyság elegendő a népesség immunitásának kialakításához.

A koronavírus-vakcina tekintetében jelentős áttörésnek az mRNS oltások számítanak, de nem azért, mert ezek hatékonyabbak lennének,

vagy biztonságosabbak, mint a hagyományos eljárásokkal készülő oltóanyagok, hanem azért, mert teljesen új technológiát alkalmaznak.

Pfizer-Biontech és a Moderna/NIH oltások ezzel a fejlesztéssel készültek: ezek a vakcinák a koronavírusnak egyetlen alkotóelemét sem tartalmazzák, azonban a vakcinában tárolt genetikai információ arra készteti a sejteket, hogy olyan speciális tüskefehérjéket termeljenek, amelyeknek hatására a test elkezd antitesteket létrehozni a vírus ellen.

Később, fertőződés esetén a koronavírus ellen is hatékonyak ezek az antitestek. Tehát az oltás csupán a genetikai információt adja a sejteknek, így maguk állítják elő az antigént. Ennek a hozadéka az orvoslás világában hatalmas: nagyon jó esély van rá, hogy bizonyos típusú daganatos megbetegedések ellen is lehet majd vakcinát fejleszteni.

A hagyományosnak mondható oltások közé tartoznak azok, melyek elölt vírust tartalmaznak, a gyengített vírusokat tartalmazóak, valamint a DNS alapú oltások. Utóbbiak az antigén testbe juttatása helyett arra veszik rá a szervezetet, hogy azt maga termelje meg.

Az RNS-alapú oltásoknál lipid-nanorészecskéket juttatnak a sejtbe, a virálisvektor-oltások pedig már legyengített vírusokat alakítanak át olyan módon, hogy antigéntermelésre ösztönözzék a szervezetet.

Léteznek még vírusszerű részecskéken alapuló oltások is: az ezekben megtalálható vegyületek nagyon hasonlítanak a vírusokhoz, de nem fertőzőek, mivel nincsen bennük a vírus genetikai információja.

Pfizer-Biontech: Ez az oltóanyag német-amerikai közreműködés eredménye: az mRNS-fejlesztés a mainzi Biontech cégnél készült, melynek alapítói török bevándorlók gyerekei; ennek a cégnek a tudományos eredményeit felhasználva gyártja a vakcinát az amerikai pharma mammutcég, a Pfizer.

A vakcinát szállításakor mínusz 70 fokon kell tárolni, és csupán három napig lehet felhasználni.

Nagy, pizzásdobozszerű hűtődobozokban érkezik, melyekben egyenként 975 dózis van. Az ára dózisonként 20 dollár, és két dózis szükséges védettség eléréséhez. Az ampullákat Magyarországon gyártják.

Moderna/ NIH (National Institutes of health): Az Egyesült Államok vakcináját egyfajta Manhattan Projectként állították elő: rövid idő alatt öltek bele hatalmas pénzeket. Ez is az mRNS oltások közé tartozik és napokon belül engedélyezni fogják. Dózisonként 25 euróba kerül, és ebből is két dózis kell a védettséghez.

MRNS fejlesztésekkel jelentkeztek még a Curevac, a Boehringer-Ingelheim, a Johnson& Johnson, valamint a Sanofi-Pasteur, azonban ezeknek a vakcináknak a klinikai vizsgálatai némiképpen le vannak maradva a Pfizer-Biontech és a Moderna termékeihez képest.

Oxford-Astrazeneca: A britek fejlesztése nem mRNS technológiát használ, de ahhoz hasonlít: a DNS technológia alkalmazása során ezúttal csimpánz-adenovírust alkalmaztak.

Azért előnyös más állatból nyert adenovírust alkalmazni, mert nem valószínű, hogy az emberek immunválaszt hoznának létre ellene. Ha ez történne, akkor nem lenne hatékony a vakcina. Így viszont az oltás az új típusú koronavírus fragmentumait be tudja vinni a testbe, az pedig nem úgy észleli, mintha emberi DNS-t használnának.

Ez a vakcina csupán sima hűtést igényel és az ára is lényegesen barátibb, mint mRNS oltásoké: dózisonként 2,5 euro, de ez esetben is két dózisra van szükség.

Szputnyik V: Emberi adenovírussal dolgoztak a britekkel szemben az oroszok: azaz ez a vakcina a lehető leghagyományosabb módszerrel készült, hiszen az Oxford-AZ is annyiban új technológia, hogy csimpánz-adenovírusokat használ.

Ettől függetlenül, még ha a klinikai adatokkal kapcsolatban fel is merült a gyanú, hogy nem megfelelően kezelték őket, a Szputnyik V, azaz Szputnyik vakcina, melynek neve a szovjetek űrkutatási versenyben elért sikereire utal, megbízhatónak látszik.

A gond az lesz vele, hogy

az orosz gyártási kapacitás nem elég magas: esélyes, hogy az oroszokat az Oxford-Astrazenecaval is fogják oltani.

Előnye, hogy olcsó lesz: a gyártó 10 dollár alatti árat ad meg a két dózisban beadandó vakcinára.

Könnyebbség lesz még az is, hogy ezt a vakcinát csupán 2-8 fokra kell lehűteni, így kevésbé sérülhet az oltóanyag a hűtőlánc esetleges problémái esetén.

Sinovax/ Sinpharm: a két kínai vakcina közül az első magán-, a második állami vállalat által fejlesztett. Mindkettő legyengített vírusos technológián alapul.

A kínai oltóanyagoknak azért van nagy jelentősége a vakcinapiacon, mert bár a világ leggazdagabb országaiban meg fogják tudni oldani az mRNS oltások mínusz hetven fokon történő szállítását, és ki is tudják fizetni azokat, a harmadik világ országaiban esélytelen, hogy az európai vagy amerikai fejlesztések terjedjenek el. Ott arra van szükség, hogy hűtő-szállítási infrastruktúra nélkül is lehessen terjeszteni a vakcinákat.