„Ha beteg vagy otthon maradsz, és ha szerinted kellene maszkot viselni, akkor talán nem itt a helyed.”
Egy Svédországban élő, magyar nő (Cs.) beszámolt lapunknak a svéd intézkedésekkel és hozzáállással kapcsolatos tapasztalatairól.
Bár tavasszal még egy olyan modellt követtek, amely főleg a nyájimmunitásra épített, a második hullámban az elmúlt pár nap alatt mégis hoztak szigorító intézkedéseket Svédországban.
Nemrég közölték, hogy tilos az alkoholvásárlás este 10 órától, a bároknak, éttermeknek és éjszakai kluboknak pedig este fél 11-kor be kell zárniuk. Hétfőn pedig újabb intézkedést hoztak:
a jövő héttől tilos az országban nyolc főt meghaladó nyilvános összejöveteleket tartani.
Egy évek óta Svédországban élő magyar nővel beszélgettünk, aki elmondta, hogy maga sem egészen érti, ezek az intézkedések hogyan függnek össze az országban általánosan tapasztalható hozzáállással.
Októberben először egy olyan üzenet ment ki az egészségügyi hivataltól, ami arra kérte az embereket, hogy ne menjenek találkozókra, kulturális- és sporteseményekre. – meséli.
Ezt egy héttel azután, hogy a kulturális intézményeknek engedélyezték 50 helyett 300 fő fogadását.
Az önkormányzati termekben most nem tartózkodhat 2005 előtt született személy.
Forrásunk elmondta, hogy Svédországban többnyire nem korlátoznak, hanem csak ajánlanak, és bíznak az emberek döntésképességében.
„Szerintem ez jól hangzik, de így voltak például tanfolyamok, amik az ajánlások ellenére elindultak, nekem viszont az összes órám, ami volt a felnőttképzésben, megszűnt.”
Ezzel nyilván azok is rossz helyzetbe kerülnek, akik lelkiismeretesen leállítják a tevékenységüket. Hiszen akik csoportos órákat vagy nagyobb rendezvényeket tartanak, azok gátolják a második hullám elvonulását, mert mindig akadnak olyanok, akik elmennek ezekre. „Ezen kívül nem tartom fairnek a többiekkel, akik követik az ajánlásokat.” – tette hozzá Cs.
Ő személyesen azt tapasztalja, hogy az ismerősei zöme otthon marad, de a városban látni embereket sétálni, többen tartózkodnak a kocsmákban, éttermekben, boltokban. Ez, jegyzi meg interjúalanyunk, az első hullám alatt is így volt.
Akiknek lehetséges, megpróbálnak otthonról dolgozni.
Cs. tragédiának tartja az idősotthonok „beáldozását”, és elégedetlen az ezzel kapcsolatos intézkedésekkel.
Ő maga egy kórházban is dolgozik mint álpáciens (az orvosképzésben alkalmazzák ezeket a szimuláló betegeket, hogy különböző helyzetekkel találkozzanak a leendő orvosok), és a maszkhoz való hozzáállástól néha megdöbben.
Svédországban ugyanis a hétköznapi életben nincs maszkhasználat, kizárólag az egészségügyben alkalmaznak maszkot.
„De például a múltkor a nőgyógyászomon sem volt maszk.” – meséli. Ezt azzal is indokolják, hogy az emberek úgysem tudnák megtanulni a helyes maszkhasználatot.
Példaként említi a hozzáállásra, hogy a kórházban, ahol dolgozik, egy tájékoztatón valaki megkérdezte, hogy az orvostanhallgatók fognak-e maszkot viselni, amikor az „álpáciensekkel” foglalkoznak. Ledöbbent a választól:
„Ekkor elmondták nekünk, hogy a régió hozzáállása, hogy ha beteg vagy otthon maradsz, és ha szerinted kellene maszkot viselni, akkor talán nem itt a helyed.”
A tünetmentes betegségről egyáltalán nem beszélnek. Ugyanakkor van valami folyamatos beszéd a nyájimmunitásról, amit szeretnének elérni az országban.- teszi hozzá Cs.
Azt mondja, az első valódi intézkedések: a 8 főnél nagyobb rendezvények korlátozása, illetve a kocsmákra vonatkozó új szabályozás.
Arról, hogy a lehetséges Covid-betegeket hogyan különítik el, csak sejtései vannak: egy helyen például külső konténerépületet állítottak fel tesztelésre, a rendelőintézetek ajtajára pedig ki van írva, hogy aki beteg, ne menjen be, hanem hívja a 1177-et, a helyi segélyszámot.
Hogy ez a segélyszám hatékonyabban működik-e, mint az ilyen helyzetekben hívható magyar, arra már nem tudott válaszolni.
(kiemelt kép: Hvg)
