A nyomorúság vámszedője.
A 444.hu közölt leleplező riportot egy kisváros főorvosnőjéről, aki havi ötvenezer forinttal sarcolja meg a krónikus osztály betegeit.
Amelyik beteg nem fizet, azt azzal fenyegeti, hogy kiteszi az osztályról.
A krónikus osztályon – más néven elfekvőn – ápolt idős betegek napidíjat is fizetnek a kórháznak. A környéken két idősotthon is van, mind a kettő éves hosszúságú várólistákkal, így az állandó gondozásra szoruló idősek nem tudnak máshová menni, csak a helyi kórház krónikus osztályára.
A főorvos asszonytól az egész város fél, és bár mindenki tudja, hogyan fordítja az idősek nyomorúságát a saját javára,
senki nem mer szólni.
A portál így a riportban sem a várost, sem a kórházat, sem a főorvost nem nevezi meg. Az egyik riportalany 24 órás ápolásra szoruló testvére is bekerült az osztályra. A doktornő az ápolókkal üzente meg, hogy várja őt az irodájában.
„Beléptem az ajtón, jó napottal köszöntünk egymásnak, és akkor azt mondta, hogy havi ötvenezer forintért tartani tudja a testvérem. Én álltam az ajtóban, mint akit leforráztak. Aztán annyit mondtam, hogy rendben van.” – meséli.
A havi ötvenezer forintot a kórházi napidíjon felül kell fizetni, és egyenesen a doktornő zsebébe vándorol.
A krónikus osztályon összesen negyven ágy van, a főorvos azonban „csak” azoktól szed pénzt, akiknek huzamosabb ideig maradnak. A legszerényebb becslések szerint is minimum havi 1000.000 adózatlan forinthoz jut így hozzá.
Az ápolók azt mesélik, hogy a doktornő az egész összeget megtartja magának, ők egy fillért sem látnak belőle.
Aki nem fizetett a bent fekvő rokonáért, azt a főorvos személyesen hívta fel, hogy a pénzt követelje.
Egy hozzátartozó arról mesélt, hogy miután nem tudták fizetni a kórházi sarcot, az ápolásra szoruló idős asszonyt teljesen elhanyagolták, még infúziót sem kapott.
Nem tudni pontosan, hogy mióta megy ez a rendszer, hat évvel ezelőtt állítólag még nem kellett fizetni.
A főorvosnő 65 év feletti, ezért már a járvány első hulláma alatt sem dolgozhatott volna, mégis kérvényezte, hogy maradhasson. Az osztályát majdnem teljesen kiürítették ekkor, 14 beteg maradt csupán: akik fizettek.
Egy másik interjúalany demens édesapjának keresett helyet.
„Amikor a háziorvos rábeszélt, hogy adjuk be az édesapámat a krónikus osztályra, felkerestem az osztályvezetőt, aki azt mondta, hogy csinál helyet, de ötvenezer a beszálló, a továbbiakat pedig majd megbeszéljük. Megkérdeztem, hogy mit jelent ez, mire elismételte.” – mondta el.
Ő ugyan fizetett, de édesapjával mégis kegyetlenül bántak: pizsamaalsóval kötötték az ágyhoz, és rendesen tisztába sem tették.
Az egyik történet szerint a megszólaló unokatestvérén még a halála előtti napon is behajtotta az ötvenezret a főorvos, pedig tudván tudhatta, hogy a beteg napokon belül meghal.
A városban lakók nem szólnak, fizetnek, ha tudnak. Attól félnek, ha kinyitnák a szájukat, a doktornő rajtuk állna bosszút, ha ők vagy valamelyik családtagjuk bekerülne az osztályra.
(444.hu nyomán)
(kiemelt kép: Földi Imre/Népszabadság)
