Ő is kiábrándult a Fideszből.
A hirklikk.hu közölt egy terjedelmes interjút Márton András Jászai Mari-díjas színész-rendezővel.
„Kevés gyűlöltebb figurával találkoztam a magyar színházi életben hosszú életem során mint ő.” – mondja az interjúban Vidnyánszky Attiláról a 77 éves művész.
Márton András az egykori Orbán-kormány diplomatája volt (a Gazdasági, Tulajdonosi és Vállalkozói Bizottságban képviselte a Fidesz-frakciót, illetve 2001-2005 között vezette a New York-ban működő magyar kulturális missziót – a szerk.). Arra a kérdésre, hogy vállalna-e újra ilyen feladatot, azt válaszolta, hogy semmiképpen, hiszen több okból sem ért egyet az Orbán-rezsim külpolitikájával. Márton úgy fogalmaz:
„Túl öreg vagyok már ahhoz, hogy ne azt mondjam, amit gondolok és helyesnek tartok, a jó hivatalnok pedig manapság nem erről ismerszik.”
A Fidesz átváltozásaival kapcsolatban azt mondta, hogy az utóbbi években a rokonszenvesből ellenszenves, a szerethetőből kibírhatatlan kormányzást alakítottak ki.
Szerinte a kormánypárt megtagadta a rendszerváltás eszméjét, mint mondja:
„Kellemetlen, öreg, buta, despota, képmutató, arrogáns párt vezeti az országot.”
Márton megemlíti, hogy neki szerencséje volt, mert politikai szerepvállalása után visszafogadta a szakma, de az Orbán-kormány kultúrához való hozzáállásáról megvan a véleménye.
Szerinte a miniszterelnök ma már „fájdalmasan kultúraellenes”, még ha a kezdetekben nem is volt így.
„Őt még színházban, hangversenyen, kiállításon nem láttam, (…) Valószínűnek tartom, hogy műveltségén komoly foltok éktelenkednek, és talán ezért nem szereti azokat az embereket, akik ezzel foglalatoskodnak.” – mondja.
Márton szerint Magyarországnak jelenleg nincsen kultúrpolitikája, ami a sokszínűséget segítené. A kultúrpolitika helyébe a silányság, az unalom, a zuhanó színvonal és a nemzetközi vérkeringésből való kívülmaradás lépett.
Különösen felháborította Mártont az, ami az SZFE-vel jelenleg történik: szerinte ez szervesen illeszkedik a fent leírt folyamatba.
„Az igaz, hogy népies, keresztényi, hazafias, Európa-ellenes áramlatok nem nyertek teret az SZFE-n, de nem is dörömböltek ilyenek a Vas utca ajtaján. Gyaníthatóan „nem is volt rá igény”, de tovább megyek, nem is léteznek ilyen műhelyek, amelyek bármiféle relevanciával rendelkeznének.” – mondja.
A kormány azonban hazug ideológiájának alátámasztásául pénzzel tömi ki az elavult, nemzeti ideológiákkal operáló színházakat. Az SZFE einstandolásával szerinte a kormány célja egy új színházi kultúra létrehozása,
„amely lassan elárasztja az országot, aztán a Kárpát-medencét, az Európai Uniót, és végül magyarrá teszi a világot.” – fogalmaz.
Márton András szerint ez nem szakmai, hanem ideológiai és művészetellenes törekvés.
Vidnyánszky Attilával kapcsolatban így fogalmaz:
„Vidnyánszky elárulta a saját tehetségét, a Júdáspénz pedig a napról napra gyarapodó stallumok adományozása. (…) Vidnyánszkiy körül csak a kontraszelektált, tehetségesként soha számon nem tartott személyek gyülekeznek, akik úgy érzik, eljött az ő idejük. Valójában ez az egyik legnagyobb bűn, amit ez a hatalomtól kigömbölyödött, önmagát eláruló politikai báb elkövetett. Megrészegedett a hatalomtól, mint a lepke a gyertyafénytől, de ez lesz a veszte is. Kevés gyűlöltebb figurával találkoztam a magyar színházi életben hosszú életem során, mint ő.”
A mai színházi- és kulturális életet tekintve a legaktuálisabb darab Bertold Brecht: Állítsátok meg Arturo Uit című drámája – fűzte még hozzá.
A kérdésre, hogy megrendezné-e a darabot, igennel válaszolt.
