Évek óta nem volt ilyen durva a helyzet a térségben.
Bombatámadás érte az örmény fennhatóság alatt álló Nagorno Karabach területén, Şuşa-ban található Szent Megváltó Székesegyházat.
Az örmény védelmi minisztérium szóvivője, Artsrun Hovhannisyan, „az ellenséges Azerbajdzsánnak” tulajdonította a támadást.
Azerbajdzsán részéről annyi volt egyelőre a kommentár, hogy az örmények Ganja városát bombázták, és ennek során legalább egy civil is életét vesztette.
A konfliktus során, mely szeptember 27-én éleződött ki újra, a Nagorno Karabach enklávé lakosságának a fele, nagyjából 70 000 ember kényszerült menekülésre a régió emberi jogi ombudsmanja, Artak Beglaryan szerint.
Stepanakert-et, az örmény fennhatóság alatt álló azeri terület fővárosát több napja bombázzák és a lakosok pincékben keresnek menedéket. A város legnagyobb részének áramellátása is szünetel, hasonló a helyzet az interneteléréssel is.
.
Miközben az azeriak most már civil területeket támadnak, az örmények ragaszkodnának a Minszk Csoport folyamathoz, melynek célja a konfliktus békés kezelése lenne. Ugyanakkor az azeri támadásra az örmény miniszterelnök úgy reagált, hogy „nyilván lesz rá válasz is.”
Ezzel szemben azeriek azzal vádolják az örmény miniszterelnököt, Nikol Pashinyant, hogy aláásta a béketárgyalásokat, melyeket ezidáig a Minszk Csoport vezetett, így aztán az azeri külügy bombázással fenyegette meg az örményeket, méghozzá nem is a Nagorno karabachi régiót, hanem az örmény állam egy atomerőművét tennék meg célpontnak; így az azeriek követelése a katonai erők kivonását illetően elég érdekes.
Örményország szerint a bombázással fenyegetés nem csak a konfliktus kiéleződése, de a demokrácia egyértelmű fenyegetése. Az örmények nem csak azért hivatkoznak viszont demokráciára, mert jól hangzik, hanem mert a régióban egyedül nekik van legitim módon megválasztott kormányuk, amely a jelentések szerint egyelőre népszerű is a lakosság körében.
Mindeközben Azerbajdzsán fővárosában, Bakuban, egy azeri katona megölését követően azért tüntettek, hogy az azeriek indítsanak háborút az illegitim módon a területüket igazgató az örmény erőkkel szemben.
A háborús hangulatnak az lehet az oka, hogy az azeri elnök, Ilham Aliyev tanácsadója Hikmet Hajiyev, azt mondta a minap az Aljazeera-nak adott interjúban, hogy katonai fennhatóság alatt vannak a területei, ezzel megbontották az azeri területi egységet, ami azt jelenti, hogy csupán fegyverszünet lehetséges, de béke nem.
Az évtizedek óta tartó konfliktusban mindkét ország egymást hibáztatja, a keresztény Örményország és a muszlim Azerbajdzsán a szovjet időszakban relatíve békésen éltek egymás mellett, viszont a Szovjetúnió felbomlását követően kiéleződtek a konfliktusok.
Hivatalosan fegyverszünet van 1994 óta, de a határ mentén rendszeresen vannak fegyveres konfliktusok, melyeknek során a kilencvenes évek óta kb. 30.000 ember vesztette életét a regionális háborúban.
Utoljára 2016-ban volt komoly konfliktus, akkor 200 ember halt meg, és most is hasonlóakra lehet számítani.
Vlagyimir Putyin szeretné a helyzet békés rendezését, így közvetítene, és az örmény miniszterelnök egy a BBC-nek adott interjúban azt állította, hogy Putyin erre ígéretet is adott neki, ugyanakkor Moszkva jó kapcsolatot ápol Bakuval, így hiába vannak fegyveres erői Örményországban, nem valószínű, hogy ezeket be akarnák vetni az azeriek ellen.
Az örmény miniszterelnök, Nikol Pashinyan viszont továbbra sem adna vissza semmilyen területet Azerbajdzsánnak, arra hivatkozva, hogy azon a területen a lakosság 80%-a örmény nemzetiségű.
A BBC riporterének felvetésére, miszerint a nemzetközi jog szerint az örmények egyszerűen megszálltak egy területet egy másik országban, Pashinyan ismét az örmény lakosságra hivatkozott és hozzátette, hogy „népirtástól” tart.
Örmény Külügyminiszter, Zohrab Mnatsakanyan pedig azt mondta, hogy a „a háború nem alternatíva”. Ettől függetlenül nem biztos, hogy elkerülhető lesz, amennyiben Azerbajdzsán, ráadásul Erdogan teljes támogatásával továbbra is civil területeket fog bombázni.
Putyin nehéz helyzetben van: egyrészt jó viszonyt ápol az azeriekkel, akik a régió leggazdagabbjai, másrészt a gázvezetékek, melyek nem csak Oroszországot, de részben Európát is ellátják a konfliktusos régión mennek keresztül.
Putyinnak ugyan vannak katonai erői Örményországban, de egyelőre, érthető módon nem szeretne komolyabban belekeveredni a két ország konfliktusába.
