Vidnyánszky meghátrált és belengette a lemondását: “Hajlandó vagyok félreállni”

Ha ő az egyedüli akadálya az álláspontok közeledésének – mondta.

Súlyos szereptévesztésben vannak a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) hallgatói és oktatói – egyebek mellett erről beszélt Vidnyánszky Attila, az intézmény fenntartói jogát átvevő alapítvány kuratóriumának elnöke a Demokratának adott interjúban.

A rendező szerint az egyetemfoglalók törvénysértést követnek el amiatt, hogy nem indult el idejében az oktatás (a tanév egy hetet csúszott, már tartanak órákat az intézményben).

Vidnyánszky a nyitottság gátjának nevezte, hogy az SZFE oktatói szerinte egyre szűkebb körből, nagyrészt a Katona József Színházból kerülnek ki.

Emiatt szerinte

“más ízléseknek, gondolatoknak viszont így alig marad tér az egyetemen, pedig azok éppúgy érvényesek lehetnek. (…) A mai diákoknak a mostaninál sokkal több módszert, iskolát, esztétikát, ízlést, formát, stílust kellene megmutatni, aztán majd ki-ki választ közülük a habitusa, személyisége, világlátása szerint.”

Ennek a módját elkezdik majd kidolgozni az új kuratóriummal, de a jelenleg futó képzéseket még változtatás nélkül tervezik kifuttatni – fejtette ki.

Azt, hogy az SZFE tanári karának nagy része az új fenntartó érkezése miatt távozik az intézményből, Vidnyánszky úgy értékelte: cserben hagyták a diákságot.

„Tették ezt annak ellenére, hogy nem győztem és győzöm ma sem minden fórumon hangoztatni, hogy senkitől nem vettünk volna el osztályt, és senki munkájába nem szóltunk volna bele. A változtatások a maguk tempójában, fokozatosan zajlanak majd, építeni akarunk, és nem rombolni ész nélkül. Kissé ironikus, hogy az ehhez a végtelenül bezárt közeghez ragaszkodó emberek éppen a nyitottság és a sokszínűség eltűnését féltik tőlünk.”

Vidnyánszky ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy

ha tényleg ő az egyedüli akadálya az álláspontok közeledésének, akkor félre fog állni, mert neki ez nem hatalmi kérdés, és soha nem is volt az a típus, aki „két kézzel kapaszkodik mindenféle igazgatói székekhez”.

Arra a kérdésre, hogy milyen változtatásokat terveznek bevezetni, a korábban már emlegetett tervekről beszélt: többek között csereprogramokról, erős kapcsolatok építéséről a határon túli magyar színházi élettel, valamint új campusról.

A változáshoz azonban szerinte

“a háborúskodás helyett egy nagy levegőt kellene vennie mindenkinek. El kell kezdeni a tanítást és a tanulást, és el kell kezdeni az izgalmas, előrevivő, jövőt építő szakmai vitákat. A helyzet lassú normalizálódása mindenki érdeke.”

(via 24.hu)