Hiába támadja őt a kocsmalobbi, a VII. kerületi polgármester eltökélt, hogy egy kulturált bulinegyedet csináljon, ahol az időseknek is joguk van az alváshoz.
Miután a kocsmalobbi frontális támadást indított Niedermüller Péter ellen, a VII. kerületi polgármester türelmesen elmagyarázta, hogy a csendrendelettel nem a szórakozóhelyek tönkretétele a célja, hanem hogy a mai áldatlan állapotok helyett egy
európai, kulturált bulinegyed
jöjjön létre, ahol a szórakozni vágyók, de a kerület lakói is jól érzik magukat, és senkinek az érdekei nem sérülnek aránytalanul a másik kárára, ahogy az eddig történt.
Niedermüller Péter kimerítő Facebook-posztját változtatás nélkül idézzük:
Ez most egy kicsit hosszabb bejegyzés lesz, de akit érdekel, az majd bizonyára elolvassa.
Az un. „bulinegyed” régóta szenvedélyes viták középpontjában áll. Azonban mióta néhány napja hatályba lépett az önkormányzat rendelete, egy kisebbség részéről elszabadulni látszanak az indulatok.
Vita helyett igaztalan vádak fogalmazódnak meg, csúsztatások, féligazságok hangoznak el, személyeskedés, egymás megbélyegzése, sőt, esetenként gyűlöletkeltés folyik. Én mindebben igyekszem nem részt venni, mivel meggyőződésem, hogy ez a hang, ez a stílus nem vezet sehova. Ugyanakkor érdemesnek látszik néhány tényt leszögezni.
Mindannyian tudjuk, hogy a problémák nem tegnap, és még csak nem is múlt év októberében kezdődtek. És azt is tudjuk, hogy a helyzet fokozatosan romlott és vált egyre kezelhetetlenebbé.
A vendéglátósok és a lakosság között egyre nőtt a feszültség, egyre több turista érkezett a kerületbe, és mindennek a tetejébe az előző önkormányzat semmit sem tett a rend fenntartása érdekében, még az érvényben lévő törvényeket sem tartatta be.
És ne engem tessék kérdezni, hogy ez miért volt így. De azt persze látom, hogy vannak néhányan, akik abban lennének érdekeltek, hogy ez a „mindent szabad” állapot fennmaradjon.
A mostani önkormányzat azonban nem ezt akarja. Mivel az internet „nem felejt”, vissza lehet nézni, az első pillanattól kezdve azt mondtam, azt mondtuk, hogy a jelenlegi állapotok elfogadhatatlanok, szükség van az éjféli zárórára, de szükség van egy olyan kritériumrendszerre is, amelynek mentén lehetőség nyílik a további nyitvatartásra is. És pontosan ez történt.
Persze tudtuk, hogy hosszú évek mulasztásait nem lehet néhány nap alatt helyre hozni. De a jobbítás szándéka megvolt/megvan és ezért létrehoztunk egy munkabizottságot a lakók, a civil szervezetek, a vendéglátósok és az önkormányzat képviselőiből, akik közösen dolgoztak egy konszenzusos javaslaton, ami február 28-ra el is készült. Az önkormányzat semmiben sem döntött egyedül, minden döntésbe bevontunk minden érdekeltet.
Persze látom, hogy vannak kísérletek a munkabizottság munkájának „újraértékelésére”, de ettől a tények tények maradnak, a kritériumrendszert a bizottság konszenzusos alapon fogadta el. S azt is hozzá kell tennem, hogy egészen a rendelet hatályba lépéséig semmiféle kritikáról, elutasításról nem hallottam.
Azt is mondanom kell, hogy a rendelettel kapcsolatos bírálatok jelentős részét céltévesztettnek tartom. A járvány nyomán valóban sok minden megváltozott. Azt sem vonom kétségbe, hogy lesznek vendéglátó helyek, amelyek nem élik túl a járványt, s kénytelenek lesznek bezárni.
Ugyanúgy, mint sajnos számos más kkv, vagy mikrovállalkozás a kerületben. Ugyanakkor a kritériumrendszer legtöbb pontját minden különösebb beruházás nélkül meg lehet valósítani.
Arról nem is szólva, hogy a rendelet hatályba lépését követően egy 60 napos türelmi időszak következik, csak ezt követőn kell az új szabályok szerint működniük a szóban forgó helyeknek.
Ha pedig ehhez hozzáteszem, hogy a kritériumrendszer február 28 óta ismert, akkor azt gondolom, hogy valóban hosszú átmeneti időszak állt rendelkezésre. Amihez pedig beruházás kell, azt nyilván gondosan megtervezik a vendéglátó helyek, kiválasztva a számukra leginkább elfogadható megoldást.
Pontosan ezért, a rugalmas tervezés érdekében nem határozta meg konkrétan a munkabizottság, hogy milyen eszközöket kell beépíteni.
És az is legyen világos, ha valaki megfelel a kritériumrendszernek, az automatikusan, minden további „szubjektív” döntés nélkül megkapja a nyitvatartási engedélyt. S ugyan az engedély egy évre szól, de ha valaki megfelel a kritériumrendszernek, akkor az engedély automatikusan meghosszabbodik.
Ugyanakkor a kritériumrendszernek az is a célja, hogy Belső-Erzsébetváros nemcsak élő legyen, hanem élhető is maradjon. Az itt élő emberek joggal tartanak igényt a nyugalomra, a biztonságra, arra, hogy a turizmus miatt ne romoljon az életminőségük.
Ők gyakran évtizedek óta itt élnek, ez az otthonuk, s nem akarnak innen elmenni. S minden joguk is megvan az itt maradásra.
Éppen ezért rendkívül gusztustalannak és megengedhetetlennek tartom azokat a felvetéseket, amelyek az időseket valamiféle bűnbaknak tekintik, „nyuggereket” emlegetnek, s azt hirdetik, hogy a város csak a fiataloké. Nem, a város, a kerület mindannyiunké, s úgy kell berendezni az életet, hogy abban mindenki otthonra találjon.
Nem egymást megbélyegezni és kiszorítani kell, hanem közös otthont kell teremteni mindenki számára.
Beszéljünk nagyon világosan: a rendeletnek és az önkormányzatnak nem az a célja, hogy Belső-Erzsébetvárosban megszűnjenek a vendéglátó helyek. Épp ellenkezőleg! Az a célunk, hogy fennmaradjon mindaz az érték, amely az elmúlt közel két évtizedben itt létrejött.
A nagyszerű éttermek, a hangulatos kávézók, a finom italokat és kulturális programokat kínáló szórakozó helyek.
Azt szeretném, ha Belső-Erzsébetváros egy európai színvonalú kulturális negyeddé alakulna át, amely helyet ad alternatív és avantgard kulturális kezdeményezéseknek, az innovatív kulturális iparnak, a minőségi turizmusnak, miközben tiszteletben tartja a kerület történelmi múltját és kulturális hagyományait, ápolja az itt élő zsidóság emlékeit, nem feledkezik meg a holocaust borzalmairól, de nem feledkezik meg a sérülékeny társadalmi csoportokról, a társadalom peremére szorult polgártársainkról sem.
Okos és gondoskodó kerületet akarunk és fogunk megvalósítani.
Mindent, amit teszünk, ennek a célnak az érdekében tesszük. Biztos vagyok abban, hogy ez a célkitűzés a vendéglátósok és az itt élő emberek érdekeivel is egybe esik.
Hiszen a konfliktusokat éppen a „mindent szabad” szemlélete szülte. Ha kiszorítunk bizonyos magatartásformákat a kerületből, ha kisebb lesz a zaj, ha nagyobb lesz a rend, a tisztaság, ha nő az itt élő vagy ide látogató emberek biztonságérzete, ha visszaszorítjuk a drogkereskedelmet és a prostitúciót, ha kölcsönösen felelősséget vállalunk, ha tiszteljük egymás emberi méltóságát, az mindenkinek jó, mert ezáltal lényegesen csökkenni fognak a feszültségek.
Azt kell belátnunk, megértenünk és elfogadnunk, hogy a lakosság, a vendéglátósok, az önkormányzat nem egymás ellenségei, hanem éppen ellenkezőleg egymásra vannak utalva, csak együttesen, közösen, kölcsönös kompromisszumok segítségével tudjuk a problémákat megoldani.
Természetesen nem vonom kétségbe, látom a visszajelzéseket, a panaszokat, hogy az elmúlt napokban történhettek olyan intézkedések, amelyeket egyesek túlkapásként vagy zaklatásként éltek meg. Ezt sajnálom. Ezekről beszéltem az illetékesekkel, s a jövőben igyekszünk ebben a tekintetben nagyobb körültekintéssel, több nagyvonalúsággal eljárni.
Hasonlóképpen a megegyezés, a rendelet finomhangolása érdekében a munkabizottság is folytatja a munkáját. Nem azért, hogy a kritériumrendszert újra írjuk, hanem azért, hogy megteremtsük annak a lehetőségét, hogy átgondoljuk, esetleg, amennyiben szükséges, módosítsuk a rendelet egyes pontjait.
A munkának tehát nincs vége, közösen dolgozunk továbbra is mindannyiunk érdekében.
Ez most egy kicsit hosszabb bejegyzés lesz, de akit érdekel, az majd bizonyára elolvassa. Az un. „bulinegyed” régóta…
Közzétette: Niedermüller Péter – 2020. július 7., kedd
.
