A DK alelnöke szerint a közös listával lehet megismételni az őszi ellenzéki sikert.
Túl a 2019-es önkormányzati választások ellenzéki sikerén (Magyarország 5 legnagyobb városából 4-ben ellenzéki győzelem született!), közeledve a 2022-es választásokhoz újra fellángolt a vita, hogyan vágjon neki az ellenzék az ezúttal reális sikerrel kecsegtető megmérettetésnek.
A DK a teljes ellenzéki összefogást szorgalmazza: közös ellenzéki listával, minden választókörben egyetlen közös ellenzéki jelölttel, hiszen ez vezetett sikerre októberben is.
A Jobbik azonban két listát szeretne: egyet a DK-nak és az MSZP-nek, ők pedig egy másikon indulnának a Momentummal és az LMP-vel.
Dr. Molnár Csaba, a DK alelnöke pénteken a hvg360-ra írt cikket, amelyben a közös lista mellett érvel, ebből idézünk részleteket:
„Tavaly ősszel értette meg először mindenki az ellenzékben, hogy a hatalommal szembeni ellenállás sorsközösséggé kovácsolt minket. Győzelem lett belőle, hosszú évek óta először.
Beláttuk: ilyen helyzetben nem azért kell együttműködni, mert nincsenek vitáink, hanem azért, hogy egyszer majd lehessenek. Nem könnyen tanulta meg ezt a leckét a magyar ellenzék. De sikerült.
2018-ban az Orbán-rendszer már akkor legyőzött minket, amikor a rajtvonalhoz álltunk, mert külön-külön álltunk oda.
2019 októbere már nagyon „más tészta” volt. A 2018-as választás ellenzéki túlélői tavaly októberben bebizonyították, hogy tanultak a húsba vágó kudarcból, hogy jobban szeretik a hazájukat saját pártjuknál, hogy képesek a teljes összefogásra.
Átléptünk a saját és az ellenzéki politika elmúlt tíz évének árnyékán, és győztünk. Visszavettük a Fidesztől Budapestet, számos magyar megyeszékhelyet és várost, Orbán Viktor pedig a NER fennállása óta először vesztesként állt ki a színpadra egy választás estéjén.
Aznap senki sem azt nézte a szavazófülkékben, hogy a helyi közös ellenzéki jelölt épp melyik párt képviselője. Nem volt fontos. Csak az volt a fontos, hogy a neve mellett ott állt ellenzéki pártok logója.
(…)
Csak én unom, hogy tíz éve csak beszélünk arról, mit kellene tennünk a kórházainkkal, az iskoláinkkal, a nyugdíjakkal, a fizetésekkel? Nem akarjuk végre megcsinálni?
Mert ha igen, ha azok akarunk lenni, akik megváltoztatják ezt az országot, akkor azt is csak közösen fogjuk tudni megtenni; több párt egy közös kormányban.
Hónapok óta dolgozunk már így együtt, sok-sok önkormányzatot vezetve. Miért ne tudnánk megtenni ugyanezt a minisztériumokban is?
Ezt várja tőlünk az ország, és tíz év ellenzékiség után nem mondhatjuk, hogy nem voltak türelmesek velünk az emberek. De a türelem lejár, ahogy a mi időnk is, ha nem tesszük a dolgunkat.”
(Molnár Csaba teljes cikkét a hvg360-on találod)
