Sajtóetikai alapelvvé kellene tenni, hogy bizonyos propagandatermékektől az ember nem vesz át hírt.
Komolyan, valami sajtóetikai alapelvvé kellene tenni, hogy bizonyos propagandatermékektől az ember nem vesz át hírt!
Nem is igazán értem a logikát. Ha egy (valódi) újságírót tudatos hazugságon kapnak, az minimum fegyelmi, de jó eséllyel többet nem publikálhat az adott lapban. (Illetve amilyen kicsi a szakma, máshol sem.) Mivel ez egy messzemenően bizalmi szakma és hiteltelenné vált.
Ugyanakkor van a TV2 tények, az origo.hu, a Ripost meg a többi ilyen szemét immáron évek óta üzleti modellszerűen ontja a tökéletesen kamu lejárató anyagokat, névtelen árnyak, ismert csalók, börtönviselt szélhámosok állítanak súlyos rágalmakat ellenzéki szereplőkről, ám a valódi sajtó átveszi azokat mint „hírt”.
Merthogy ezt állítja a TV2.
Dacára, hogy messziről bűzlenek, hogy kamu, illetve maga a közlő médium is már annyit hazudott, hogy az förtelem, hegyekben állnak a bukott bírósági ügyeik, ráadásul ezek a propaganda kiadványok egy adott politikai párt tulajdonában vannak és láthatóan a párt politikai eszközei.
Ennek ellenére ma is simán működik, hogy ezek a szemetek megírják egy-egy ellenzéki szereplőről, hogy az megerőszakolt/ halálba kergetett/ megevett valakit, azt mindenki „hírként” átveszi, dacára, hogy a médium – most éppen a TV2 tények tökéletesen hiteltelen.
Az érintett hiába védekezik, „nem zörög a haraszt” alapon nem tudja kapásból cáfolni a névtelen rágalmakat, bukja a választást, az pedig sovány vigasz, hogy utána évekkel később zsinórba érkeznek a propagandistákat elmarasztaló bírósági ítéletek.
Addigra a propagandista célt ért, a propaganda szennylapok tulajdonosai meg mellényzsebből kifizetik a kártérítést az adófizetők pénzéből, osztjónapot.
Nem jól van ez így.
Batka Zoltán
