Az állítólag népszerűtlen Gyurcsány Ferencet imádták a fiatalok Miskolcon (+képek)

Valakinek nem kellenek sem gépfegyveres testőrök, sem fizetett statiszták: nagyon sok értelmes fiatal akart beszélgetni a DK elnökével.

A legnagyobb ellenzéki párt elnöke a nyári szünetben sem pihen: Gyurcsány Ferenc sorra járja a megyeszékhelyeket, ahol a fiatal szimpatizánsaival találkozik.

Az úgynevezett Messenger-találkozókon egy üdítő vagy egy sör mellett kötetlenül beszélgetnek a magyar és a világpolitika kérdéseiről.

Tegnap Miskolcon, korábban Debrecenben, holnapután Győrben rendeznek ilyen találkozót Gyurcsányék.

A tegnapi miskolci eseményről készült képek mellé azt írta a DK elnöke:

„Arra vagyok a legbüszkébb, hogy itt vagytok

Tegnap Miskolcon egy rövid nyilvános előadás, kérdés-felelek után szokásosan jött a szelfizés. Nagyon sokan voltak, nagyon sokáig tartott.

Utána vagy húsz gimnazistával, egyetemistával még körülültünk egy asztalt és hosszan beszélgettünk. Elképesztőek voltak. Kis faluk helyzete, a cigányok sorsa, a magyar mezőgazdaság(!), és számolatlan más kérdés érdekelte őket.

Ja! És hogyan lehetnek politikusok. Egy ilyen két óra után már szívesen ennél egy levest és mennél. Miskolc messze van a Balatontól, csütörtökön meg jön Győr. Nehezen véget vetettünk a beszélgetésnek, várt a kötelező húsleves.

De aztán jön még egy fiú és kérdezi:
– Mire vagy a legbüszkébb politikai pályád alatt?

Látszólag könnyű kérdés. De elgondolkodtatott. Lennének egyszerű válaszok. Hiszen mégis csak miniszterelnök lettem 43 évesen, jó ügyekért küzdöttem.

Találkoztam az akkori világpolitika majdnem minden fontos emberével, itthon harcban álltam, de ezt királyok, államfők, miniszterelnökök sora nagyra értékelte. De ez túl banális lett volna.

Ezért aztán azt mondtam neki:

– Tudod nem győzni nehéz, hanem a vereség után felállni. Nem a 17 százalékos támogatottságról beszélek. Nem arról, hogy ma a DK a legerősebb ellenzéki párt. Pedig pár éve egy lyukas garast se adtak volna értünk.

Arra vagyok a legbüszkébb, hogy itt vagytok. Nyár közepén eljöttök egy politikai beszélgetésre, hogy kérdeztek, hogy leültök és nem csak egy fénykép kell. Hogy nem akartok elmenni. Hogy sikerült adnunk valamit nektek, ami nagyon fontos. Érdekel a hazátok sorsa. Ezért autózom oda-vissza 650 kilométert.

Mert ez a legnagyobb dolog amit elértem.

És tudják ez nem amolyan politikus bullshit. Így is gondolom. Nehéz elindulni Kötcséről a család mellől, amikor végre együtt vagyunk sok hónap rohanás után. De amikor ott vagyok, akkor azt gondolom és érzem: talán soha fontosabbat nem tettünk még.”

Képek:

.

.

.

.

.