Ennél szebb sztori ma már nem lesz.
Néhány hónapja a 444.hu-n megjelent egy cikk azzal a címmel, hogy
A volt kommunista Stefka István lapja szerint nem szabad megbocsátani egy volt kommunistának.
A cikk azért született, mert a Pesti Srácok korábban azt írta:
„Nagy Imre bűneit semmiféle gesztus, semmiféle hőstett nem teheti jóvá, nem teheti meg nem történtté. Óriási hibát követtünk el, amikor megbocsájtottunk neki. Ezzel a megbocsájtással azt mondtuk, hogy voltak rendes kommunisták is. Hogy a kommunisták meg tudnak változni, hogy van megbocsájtás a kommunistáknak.”
A dolog azért pikáns, mert a Pesti Srácok lapigazgatója az a Stefka István, aki a rendszerváltás előtt az államszocialista belügyminisztérium közelében dolgozó újságíró volt, és munkájáért 1982-ben ki is tüntette Horváth István belügyminiszter.
Stefka István, fideszes kommunista
A 444-es cikk szerzője, Herczeg Márk levelet kapott a bíróságtól, amiből megtudta, hogy tíz nappal a cikk után Stefka rágalmazásért feljelentést tett ellene, mondván, közszereplőnek tartja magát, de a cikk „jelentősen túlmutat azon, amit közszereplői mivoltából fakadóan tűrni köteles”.
A levélből kiderült, hogy a bíróság megvizsgálta a helyzetet, és az eljárást tárgyaláson kívül megszüntette, „nem állítja ugyanis a sérelmezett cikk, hogy a feljelentő párttag, KISZ tag, ügynök lett volna, hanem a kommunista kifejezést, mint jelzőt alkalmazza rá, ezen keresztül kifejtve a véleményét a Pesti Srácok című lapban Nagy Imréről megjelent cikkről”.
A bíróság szerint „valakit kommunistának nevezni – konkrét, az érintettre vonatkoztatható események, cselekmények említése nélkül – nem tényállítás, hanem olyan értékítélet, amely sem a rágalmazás, sem pedig a becsületsértés szempontjából nem tényállásszerű, ezért bűncselekményt nem valósít meg”.
Stefka István egyébként 1982-ben írt egy könyvet Hol a haza? címmel, amelyben ilyen mondatok szerepelnek:
- „A lenini alapelveken nyugvó mintaszerű magyarországi nemzetiségi politika elismerő számvetése ez a könyv, amely azonban nem fukarkodik a hiányosságok felmutatásával, bírálatával sem, mindig a továbblépés lehetőségeit kutatva.” (fülszöveg)
- „Bár a Magyar Dolgozók Pártja programnyilatkozatában 1948-ban alapjában helyesen marxista-leninista álláspontról jelölte meg a nemzetiségi kérdés megoldását, ennek ellenére 1948 után a Magyar Népköztársaság nemzetiségi politikája néhány évig meglehetősen ellentmondásos volt.” (31. oldal)
- „Legkiválóbb hagyományaink egyikeként tartjuk számon a Magyar Tanácsköztársaság alkotmányos intézkedését, amely szerint a proletariátus állama a különböző nyelveket beszélő, egyenjogú népek proletariátusának szövetségén alapszik.” (53. oldal)
(444 nyomán)
Add tovább cikkünket, hogy másokhoz is eljusson az igazság!
