Senki nem tudja pontosan, hová tűntek a rezsim által elkergetett hajléktalanok.
Egy hónapja lépett hatályba az a szabályozás, amely megtiltja az „utcán élést” – megszegéséért pedig pénzbüntetéssel, illetve börötnnel fenyeget.
A kormány elképzelése az, hogy ezzel egy huszárvágással meg is oldja a „hajléktalan kérdést”, így ugyanis az utcán élő emberek rákényszerülnek, hogy szállóra menjenek. A Népszava nézett utána, valóra váltotta-e a rendelet Orbánék faék egyszerűségű vízióját.
Tény, hogy Budapest belső kerületeinek frekventáltabb pontjairól, illetve a városszéli kiserdőkből lényegében eltűntek a hajléktalanok, csakhogy nem tudni, hova.
A szociális ügyekért felelős államtitkár, Fülöp Attila sikerként könyveli el a szabályozást, mert
a rendelet életbelépése óta 647 embert segítettek ahhoz, hogy fűtött helyre kerüljön.
Fülöp Attila, szociális ügyekért felelős államtitkár, EMMI (fotó: KDNP)
A Népszava cikke szerint viszont ez játék a számokkal. A lapnak ugyanis Magyar Vöröskeresztnél, Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál és a Menhely Alapítványnál is arról számoltak be, hogy
nem nőtt nagyobb mértékben a szállásaik kihasználtsága, mint azt az időjárás indokolja,
gyakorlatilag pont az a helyzet, mint tavaly ilyenkor, amikor még nem volt törvényi kötelezettség szállásra menni.
Hajléktalan a Móricz Zsigmond körtéren, Budapesten (kép: budapest-foto.hu)
A hajléktalanokat segítő szervezetek munkatársai attól tartanak, hogy több százan, akár ezren, olyan helyre vándorolnak az üldözés elől – például külsőbb kerületekbe, városrészekbe – ahol nem vegzálják őket a hatóság, vagy a rendőrség emberei. Ugyanakkor ezeken a helyeken nehezebben, vagy egyáltalán nem találnak rájuk a szolgálatok, így főleg télen előfordulhat, hogy
ezen múlik egy kihűlőfélben lévő ember élete.
Vagyis a Fidesz tehát azt próbálja sikerként eladni, hogy a törvényük hatására egyáltalán nem ment több hajléktalan a szállókra.
További adatok a Népszava cikkében.
