Rémületes volt nézni az ünnepi menetelőket – írja Karafiáth Orsolya legújabb jegyzetében a 24.hu-n. Ebből idézünk pár erős mondatot.
„Mi üthetett kedves vezetőnkbe, hogy már nyíltan fenyegetőzik? Kiknek szól ez az üzenet?
Azoknak, akik már most se merték meghívni Alföldit egy szimpla beszélgetésre? Azoknak, akik úgy tesznek, mintha híreket szerkesztenének?
Azoknak, akik már kérés nélkül is öncenzúráznak, akik már észre sem veszik, de minden mozdulatukkal és gesztusukkal hajbókolnak?
Vagy az úgynevezett ellenoldalnak? Vagy netán azoknak, akik azt érezték, van valami remény? Azt hiszem, főképp nekik. (…)
És az alapkérdés ennyi: jó hülyének lenni? (…)
Egyszerre rémületes és döbbenetes volt nézni az ünnepi menetelőket.
Akik a gyűlölet zászlaja alatt elhitték, hogy ők a békéért lépegetnek.
Mert a szándék ugye egy dolog. Azt hinnék, a józanságon, az észen és a szíven ki kellene csorbulnia ennyi ostobaságnak, nyers és kendőzetlen stupiditásnak és gonoszságnak. De nem és nem.
Köpködés, acsarkodás, ökölrázás – Íme a “békemenet” valódi arca! (+videó)
Mert az ugye világos, hogy egy józan és egészséges társadalomban jó pár éve (de legesleg a hatalom ördögi arcát immár kendőzetlenül megmutató nyári kék Soros plakátoknál) mindenkinél átfordult volna valami másba az egész sorosozás, migránsozás.
De nálunk nem ez történt. Nálunk beépült a félelem, és egyre több és több kellett belőle.
Eleinte elég volt kicsit borzongani. Aztán jött a mártózás, majd az elmerülés. A tocsogás. Otthonossá vált az egész. Végül akkora ereje lett, hogy elsőrangú életszervező erővé válhatott.
A gondolkodás helyére fészkelődött. Gyűlölködöm, tehát vagyok. És ez a mentalitás megmutatja az ország szellemi állapotát.”
Karafiáth Orsolya
(a teljes cikket itt találod)
Oszd meg, hogy mindenkihez eljusson!
