Kemény interjút adott a hvg.hu-nak Spiró György. Kedvcsinálóként néhány erős kitételt idézünk belőle, a teljes cikket itt találod.
„Magyarországon nem új az a mentalitás, hogy nem munkával, hanem rablással lehet vagyont szerezni; gyakorlat volt a Horthy-korszakban, a nyilasok idején és a háború után egyaránt.
Ahogy az előjogok rendszere is szinte folyamatosan működött, a dzsentrivilágban és a szocializmusban is, csak a kiváltságosok cserélődtek.
Ebből a hosszú, másfél évszázados folyamatból született meg nálunk – ironikus módon már a rendszerváltás után – a szovjet embertípus, amelynek jellemzője az önfeladó, erőszakos kollektivizmus, a közöny, az engedelmesség, a hiszékenység.
HVG: Ezekre a mai politika is rájátszik.
S. Gy.: A regnáló hatalom jól ismeri a létezett szocializmus gyakorlatát, és az állam ma ugyanúgy szól bele a gazdaságba és az egyéni sorsokba. Létrejött egy félfeudális államkapitalizmus, amilyen egyébként a világ számos országában hasonlóan működik.
HVG: Latin-Amerikában vagy a Balkánon?
S. Gy.: Mindenhol, ahol a polgári forradalom nem tudta teljesen megsemmisíteni a feudális struktúrákat, ahol tovább él a jobbágymentalitás. Évszázados tapasztalat az ilyen térségekben, hogy
csak önfeladással, hajbókolással lehet túlélni, és az állam képviselőihez kell dörgölőzni.
A regénybeli Záp községben minden mindegy, nem történik semmi, se ipar, se mezőgazdaság, mindenki segélyből él; összekeveredik a múlt és a jelen, és nincs jövő, de nem is hiányzik nekik. (…)
HVG: A rendszerváltás utáni nemzedék miért adta fel olyan könnyen a demokratikus berendezkedést?
S. Gy.: Ők is individuális stratégiát kénytelenek kidolgozni, mint a magyarok általában. Ahol olyan kicsi a fiatalok aránya, mint nálunk, nem is igen tehetnek mást, mert erőtlenek az együttes fellépéshez. Ebben is megmutatkozik, hogy egy társadalom mennyire van elmeszesedve és begyepesedve. Mi nagyon.
(címlapkép: Dudás Szabolcs, origo)
