Negyven év munkája és álma omlott össze bennem – írta a klímakutató Ürge-Vorsatz Diána.
Keserű hangú, a Fideszt vádoló nyílt levelet tett közzé a Facebookon Ürge-Vorsatz Diána nemzetközi hírű klímakutató, a CEU oktatója, Nobel-békedíjas Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) mérsékléssel foglalkozó munkacsoportjának alelnöke.
Kép forrása: unikornis.hu
A hétgyermekes, saját bevallása szerint világéletében Fidesz-szavazó Ürge-Vorsatz a levélben arról mesél, mekkora csalódást okozott neki a CEU-t ellehetetlenítő törvény, amelyet a tomboló kormányzati gyűlölet és hazugságcunami közepette hétfőn kivételes eljárásban fogadott el a parlament. (A bejegyzés csütörtök reggel eltűnt a Facebookról.)
„Világéletemben FIDESZ-szavazó voltam, kormánytisztelő polgárokként férjemmel keresztény-nemzeti értékrendek alapján neveljük 7 gyermekünk, egyházi iskolába járatjuk őket.
Egy beteljesült álom – ezt gondolhatja mindenki, és jogosan. Egészen 2017 április 4-ig.
Amikor ezt az álmot szembeköpték, durván széttörték. Egyszeriben egy »törvényszegő, külföldi érdekeket képviselő és Magyarország belügyeibe beleavatkozó« intézet része lettem,
és a 20 év alatt sok munkával, verejtékkel és virrasztással felépített erős alapokat egyik napról a másikra kihúzták a lábam alól. Az intézet, amit sikerült ennyi idő alatt a világ egyik legkívánatosabb, elit oktatási intézményévé tennünk, ahova sokan sokezer dollárt fizetnek évente, hogy oda járhassanak – pár perc alatt egy bizonytalan, kiszámíthatatlan hellyé vált, ahova akár diák, akár professzor, alaposan meg fogja gondolni, merje-e reszkírozni, hogy ide jöjjön-e, a pénzét itt kockáztassa-e.
De talán a legeslegrosszabb azt volt látni, ahogy kollegák, barátok, család csak nagyon mérsékelten álltak mellénk. »Hát a törvényt azt be kell tartani!« – felkiáltással elmarasztaló pillantások jöttek a régi elismerések helyett. Vagy csak »ne haragudj, nem merek, mert esetleg feletelistára kerülök«.
[…]
A mai nap 40 év munkája és álma omlott össze bennem.
Ma úgy érzem, nem érdemel meg ez az ország, sem engem, sem a sok többi, az ország fejlődése érdekében a tehetségét, szorgalmát, verejtékét
a nehézségek ellenére itthon szolgálatba állító kiemelkedő, becsületes szakembert, orvost, tanárt, üzletembert.”
(A 444 nyomán)
