„Az aláírók lehülyézésével és más módon történő gyalázásával amúgy érdemes óvatosan bánni, ugyanis azzal könnyen a mieinket is felhergelhetjük.
Mert ne gondoljuk, hogy a kezdeményezést csupa SZDSZ-fióka írta alá. Itt van mindjárt az a von haus aus konzervatív fiatalember, aki a fülünk hallatára a következő szavakkal szignálta az ívet:
„Köszönjétek meg Bencsik András hazaárulózásának. Én egyébként, ha lesz, igennel fogok voksolni a népszavazáson.”
– A közhangulat annak ellenére vált olimpiaellenesé, hogy
1. A kormány egyre több médiumot hajt az uralma alá;
2. Évek óta minden fórumon a pályázat népszerűsítése zajlik;
3. Azon túl, hogy a rendezés túl drága nekünk, a Momentum Mozgalom egyetlen kézzelfogható érvet, adatot sem volt képes felmutatni, s főleg nem a széles tömegekhez eljuttatni;
4. A pályázat mellé olyan köztiszteletben álló emberek álltak, mint Kemény Dénes, Gundel-Takács Gábor vagy Szilágyi Áron.
5. Ráadásul utóbbi két személyiség kifejezetten pártolta a népszavazást.
Következésképp az emberek nem annyira az olimpiáról, mint inkább a kormányzás minőségéről, a korrupció állásáról, a hatalmon lévő elit hitelességéről és viselt dolgairól nyilvánítanak véleményt.
A jelek szerint lesújtót.
Fideszes és kereszténydemokrata felebarátainknak ezért csak azt üzenhetjük: ne áltassák magukat azzal, hogy az ügy idegen hatalmak mesterkedése miatt bukott el. (Főleg, hogy talán a NOB nem is a javunkra döntött volna.)
Ha jót akarnak maguknak, ne higgyék el önnön szólamaikat, miszerint hazánk felvirágoztatásának zálogát Los Angeles és Párizs ügynökei fúrták meg. Ha az olimpiát tényleg komolyan gondolják, dolgozzanak tovább a 2028-as vagy későbbi pályázat sikeréért.
De mindenekelőtt fontolják meg a mondást: >>Ne a tükröt okold, ha a képed ferde.<< ”
Szőnyi Szilárd (valasz.hu)
