A magyar egészségügy helyzetéről közöl három szösszenetet a kolozsvaros.com.
Az egyiket idézzük alább, a többit itt találod.
„– Mi ez? Mi az úristen ez? Csupa mocsok az ágynemű! Az anyám szarban fekszik!
– Nyugodjon meg, uram! A néni már amúgy is idős. Kevés a nővér, nem tudjuk óránként tisztába tenni. Pelenka sincs annyi. Ágynemű sincs.
– De ő az anyám! Hiszen nincs megmosdatva sem. Büdös! Egyáltalán, mi a baja?
– Sajnálom, nem mondhatok semmit. Majd a doktor úr…
– Hol az orvos? Beszélek vele.
– Éppen szemműtétet végez, nem tudom, meddig tart.
– Szemműtétet?! Egy belgyógyász-traumatológus?
– Nem. A doktor úr szemész. Ő ügyel a héten a traumatológián.
– De az anyám elesett! Lehet hogy eltört valamije. Sír és nyöszörög, a saját vizeletében, székletében fekszik! Férfiakkal egy kórteremben! Mit mutatott a röntgen? Megröntgenezték egyáltalán?!
– Nem, még nem. Nem működik a röntgenkészülék, de amúgy sincs szakemberünk, aki kezelni tudná. Majd átvisszük a kedves mamát a másik kórházba, ott meg fogják röntgenezni. Három nap múlva már meg is lesz a vizsgálat, akkorra kapott időpontot a néni. Addig is tessék neki hozni evőeszközöket, vizet, hálóinget, pelenkát és a gyógyszereket, amiket szed, mosdószivacsot, szappant törölközőt. És tessék is megfürdetni, bepelenkázni, és ha tud enni, meg is etetheti.
– De a rohadt életbe! Hol az a rengeteg pénz, amit a kormány a kórházakra költött? Minden héten átadtak valamit. Kórtermeket, készülékeket. Pótolták, amit az előző kormányok elloptak! Tudom, mondták a tévében!
– Uram, akkor a tévébe kell bevinni a mamát, mert mi is csak ott láttuk a felújításokat, új gépeket. Itt még az van, ami Kádár alatt is volt, csak akkor még új volt, ma meg már ócska.
Meghalt az anyám. Szarban, húgyban, a fájdalomtól üvöltve halt meg. Pedig minden békemeneten ott volt, hogy ezek vissza ne jöhessenek! Rohadt kommunisták! Rohadt liberálisok!”
A szerző: Edgar Swan
(A továbbiakat a kolozsvaros.com oldalon találod)
