Nyugdíjasként hamburgerező tinik után takarítani – Ismerd meg a magyar roncstársadalmat!

A hazai roncstársadalmat sokan sokféleképpen megénekelték már.

Perifériára került honfitársaink tömege a politikusok kezében leginkább statisztikai adat vagy bunkósbot, az újságírók számára jó apropó egy negédes nyomorpornóhoz, a kereskedelmi tévéknek meg kiapadhatatlan humánerőforrás a nézettségszajha freak show-khoz.

Ebben a közegben Herczeg Szonja könyve azzal az unortodox szándékkal íródott, hogy megmutassa a grafikonok és Blikk-szalagcímek mögött megbúvó szénalapú létformát: az embert. Prekoncepció és másodszándék nélkül, a maga valójában.

Az elsőkönyves szerző Kis üdítő, kis krumpli című kötete 31 “reality novellát” tartalmaz, amelyek egymástól független alkotások – önmagukban is megállják a helyüket, mint a Columbo-epizódok.

A könyv és szerzője

Belegondoltál valaha, hogy a mozgólépcsőn, buszon, utcán szembejövő arcok mögött milyen elképesztő drámák húzódhatnak? Szembesültél vele, hogy ugyanarról a valóságról mennyire brutálisan más narratívája van a különböző műveltségű, társadalmi helyzetű, vagy szimplán csak: ellenérdekű embereknek?

Herczeg Szonja továbbgondolta (vagy inkább: visszafejtette) a metrón, aluljáróban, meg a bűnügyi kis színesekben szembejövő emberek élettörténetét és hiperrealisztikus fikciókat írt belőlük – amelyek olyanok kicsit, mint a saját, felvételről visszahallgatott hangunk: szembesülni velük egyszerre kényelmetlen, valahol mégis olyan ismerős érzés.

Igen, a Kis üdítő, kis krumpli sztorijai (kicsit másképp, máshol) mindenkivel megtörténtek már. Hiszen mindannyian mintázatok, permutációk, fraktálok vagyunk csupán a végtelen nagy Játékmester kezei között. Ami közös bennünk, az az eredendő bűn – az ebből származó esendőségünkre, gonoszságunkra, szánalmasságunkra világít rá egy lézeres kulcstartó precizitásával a szerző.

Herczeg Szonja hősei kiszolgáltatott emberek. Saját féltékenységébe beletébolyodott feleség, az osztály agyoncikizett szürke kisegere, megcsúszott vállalkozó, milliomosból lett hajléktalan, hamburgerező tinédzserek után takarító nyugdíjas, szekták és stricik hétköznapi áldozatai.

Ezekben a “reality novellákban” nincs giccs, nincs happy end, nincs az hazudva, hogy merő idill az élet, mint egy joghurtreklámban.

Egyfajta magyar Rekviem egy álomért, de annak amerikai didaktikussága nélkül. Az emberi gyarlóság 31 árnyalata – aztán nem a tükröt kell szidni, ha nem tetszik a látvány.

A szerző szövegei feszesek, nincsenek üresjáratok, sokszor egyetlen mondat fogja át több év történéseit. Emiatt persze árnyalt jellemfejlődések ábrázolására – a terjedelem okán – kevésbé van mód.

A kötet egyik erénye, hogy Herczeg Szonja nem játszik ítélőbírót a hősei fölött, nincs az a fajta moralizálás, mint amikor a Mónika Show végén a műsorvezető belenéz a kamerába és mond valami kenetteljes blődséget, amit olyan érzés hallgatni, mint amikor valaki végighúzza a körmét a pléhcsatornán.

De sikerült elkerülni a másik végletet, a “túlszeretést” is – ugye szociológusokra, szociális munkásokra jellemző, hogy elkezdenek “szélsőségesen empatizálni” a munkájuk alanyaival, vakok lesznek a hibáikra és mindenért a körülményeket okolják.

A kötet hősei azonban rendelkeznek a Teremtőtől kapott szabad akarattal, és látjuk azokat a rossz döntéseiket is, amelyek révén a gebaszba belekerülnek vagy benne maradnak.

Herczeg Szonja novelláskötete lebilincselő olvasmány, miközben közelebb visz minket saját univerzális gyarlóságunk megismeréséhez, mintha bőrbe kötnénk Csernus Imre elmúlt két évtizedes nők lapjás bölcseleteit.

Herczeg Szonja: Kis üdítő, kis krumpli

Scolar kiadó, 2017, 190 oldal

A szerző pénteken 15:30-kor az Írók boltjában (Andrássy út 45), szombaton 18:00 órától pedig a Könyvhéten, a Scolar kiadó standjánál dedikál!