Átlépett egy határt a miniszterelnök. Déri Tibor is megszólalt Orbán minősíthetetlen beszédéről.
Kemény kritikát közölt a DK fővárosi képviselője a március 15-ei beszédében újságírókat, bírákat lepoloskázó Orbánról. Déri Tibor szerint az, hogy Orbán Viktor embereket rovaroknak (poloskáknak – a szerk.) nevez, már nem politikai vitát folytat, hanem háborút hirdet a társadalom ellen.
Úgy véli, ez a hatalom egy propagandagépezettel
felfegyverkezett rendszer, amely mégis retteg azoktól, akik kérdeznek,
legyenek azok újságírók, bírák vagy civilek.
A DK-s politikus írását változtatás nélkül közöljük:
„Amikor egy ország miniszterelnöke elkezd embereket rovarnak nevezni, ott nem politikai vita zajlik. Ott hatalomgyakorlás helyett hadüzenet van. Nem pártok között – hanem a hatalom és a társadalom között.
Nem poloskákról beszél. Rólunk beszél. Azokról, akik nem félnek kérdezni. Akik nem nyelik le szó nélkül, ha eltűnnek a közpénzek, ha leépül az egészségügy, ha a tanáraink koldulni kényszerülnek, ha a bíróságokra politikai nyomás nehezedik.
Azokról, akik nem tapsolnak mindenre, amit egy ember kiáltozik a Nemzeti Múzeum lépcsőjéről.
Ez a beszéd nem szól másról, mint egy rendszer utolsó, kétségbeesett próbálkozásáról, hogy még néhány hónapig elhitesse: uralja a helyzetet. Valójában viszont már csak a saját árnyékával harcol.
Egy kormány, amely 140 milliárdos közmédiával, propagandahálózattal, óriásplakát-erdőkkel, influenszerekkel, »szakértői műhelyekkel« van felfegyverkezve – és még így is retteg néhány bírótól, újságírótól, civil szervezettől.
A hatalom, amely ennyit költ a látszatra, az biztosra megy: tudja, hogy a valóság már nem neki dolgozik. Mert lehet tízmilliókért közvéleményt kutatni, de az emberek nem vakok. Látják, mi folyik. Látják, hogy a gyerekeik nem kapnak rendes oktatást, hogy egy időpont az állami egészségügyben hónapokba kerül, hogy a fizetésük hónap végére elfogy, de a hatalmon lévők családja minden héten új luxuséletmóddal rukkol elő.
Látják a kastélyokat, a vadászházakat, az offshore cégeket, a díszletek mögötti rothadást. Ez a rendszer nem azért uszít, mert olyan erős. Azért uszít, mert már semmi más nem maradt neki. A gyűlölet az utolsó kártya, amit kijátszhat – és most már azt is remegő kézzel tartja.
Aki valóban biztos magában, az nem fenyeget. Nem listáz.
Nem nevezi rovarnak a saját honfitársait.
Aki így beszél, az már nem vezet, csak menekül.
Menekül a felelősség, a számonkérés, a jövő elől.
Ezért most már nem az a kérdés, hogy mennyi ideig bírja még ez a rendszer. Hanem az: mi meddig tűrjük még? És ne legyen félreértés: nem kell felvenni a stílusukat. Nem kell patkányozni, poloskázni, nem kell beállni a gyűlölet logikájába.
Mert aki elkezdi az ő nyelvükön mondani az igazságot, az már félig az ő világukat beszéli. Mi nem a hatalmat akarjuk tükrözni, hanem lebontani azt, ami igazságtalan.
De attól, hogy nem beszélünk úgy, mint ők, még nem hallgatunk. Sőt. Most kell a leghangosabban kimondani: ez a rendszer elbukott morálisan. És nem az a kérdés, hogy mikor bukik meg politikailag – csak az, hogy ki meri kimondani először hangosan.
Nem fogunk félni. Nem fogunk lapítani.
Nem fogjuk eljátszani, hogy ez csak egy „kemény beszéd volt”. Mert ez több annál: ez egy utolsó, kínos kísérlet arra, hogy megússzák azt, amit már nem lehet.
És nem, nem «tavaszi nagytakarítás« jön. Hanem tisztulás – de nem úgy, ahogy ők remélik. Ezúttal nem embereket fognak kisöpörni. Hanem a rendszert, ami őket kitermelte…”
(Déri Tibor/Facebook)
Kapcsolódó:
