Botka életében nem dolgozott a versenyszférában, most százezres öltönyökben uszít a középosztály ellen

“Kedves László!

Mérhetetlenül megdöbbent és elkeserít az ön Habony Árpád gyűlöletpropagandájára megtévesztésig emlékeztető plakátkampánya, amely szerint „Tegyünk igazságot! Fizessenek a gazdagok!” Nehéz eldönteni, hogy ön súlyos tévedésben, súlyos szereptévesztésben vagy súlyos gátlástalanságban van-e, esetleg mindegyikben a felsoroltak közül, úgyhogy kérem, engedje meg, hogy segítsek!

Orbán Viktor Brüsszel ellen visel háborút, Nyugaton keres bűnbakot. Alávaló, hazug politika, de legalább nem magyart uszít magyar ellen.

László, ön, aki soha életében nem dolgozott a versenyszférában, aki a más által befizetett pénzből százezres öltönyöket meg luxusautókat vett magának, most úgy vadászik szavazatokra, hogy a vagyonosok – valójában a középosztály – ellen uszít.

Ön most a Fidesz távoli és mitikus ellenségképét a szomszédból meg a főnökből próbálja legyártani – bárkiből, akinek vagyona van.

Ön pontosan tudja, hogy a gazdag ember és a politikával üzletelő milliárdos mennyire nem ugyanaz a személy. Az állami pénzen felhizlalt oligarchákat pedig nem adóztatni, hanem elszámoltatni kell.

Ha van önben erre bármiféle szándék, akkor javaslom, kezdje a saját pártjával, mondjuk azokkal az elvtársaival, akik úgy kerültek a legszűkebb elitbe, hogy jó politikai kapcsolataikon kívül nem tudtak felmutatni semmit. Aztán jöhetnek a fideszes oligarchák, akik jelenleg is lopják a nép pénzét.

Azoknak viszont, akik tisztességes körülmények közt lettek „gazdagok”, kijár, hogy tisztelettel szóljanak hozzájuk. Ha a politika el akarja venni a vagyonukat, akkor kérjen és érveljen! Egy államférfi így működik, ahogy viszont ön megnyilvánul, az nettó gengszterizmus.

Nyilvánvaló, hogy önnek nem a Fidesz módszereivel és szellemiségével van baja, hanem azzal, hogy már hetedik éve nem önök lopnak. Ön nem a nemzeti együttműködés rendszerének üzen hadat, hanem azoknak, akik dolgoznak, spórolnak és munkát adnak, mert még hisznek az országban, ahelyett, hogy kimenekítenék innen a vagyonukat.

Ön büszkén a képükbe vágja: „Ostobák vagytok. Vittétek volna ki a pénzeteket Svájcba vagy a Kajmán-szigetekre, mert ha itt van, akkor elvesszük.”

Elárulom azonban önnek, László, hogy a pillanat uralása, a tömeg ösztönvilágának felkorbácsolása – ha sikerül is – egy nap visszaüt önre. Eljön a nap, amikor ön a szép öltönyében, a gazdag barátaival a kiegyenesített kaszák élesebbik végén találja magát, akármennyire keresi is most a tömeg kedvét, akármennyi tréningen vesz részt, akárhányszor mondja is ki a varázsszót: „melós”. Ön a tűzzel játszik, amikor új polgárháborús lövészárkot ás.

Nem a nyomorult pártjának a 2018-as esélyeit rontja ezzel, hanem az ország esélyét arra, hogy felzárkózzon, hogy gyarapodjon, hogy lakossága társadalomnak legyen nevezhető. Amit ön tesz, az megbocsáthatatlan.”

Puzsér Róbert (Magyar Nemzet)