Szolidaritás, Magyar-módra.
Miközben az Orbán-kormány az éj leple alatt benyújta a szuverenitásvédelminek nevezett, valójában sajtóellenes törvénycsomagját, Magyar Péter látványos PR-akcióba kezd, Nagyváradra zarándokol.
A Tisza Párt vezetője szerdán a Klubrádiónak nyilatkozott (interjú elérhető »ITT«, a 28. perctől)
Magyar szerint nem kellene ennyit foglalkozni ezzel a törvénnyel, mert ez csak egy trükk, amivel el akarják rabolni a rivaldafényt tőle. Vagyis véleménye szerint – ahogy csak a Pride esetében – ez egy „gumicsont”. Ami ennél is felháborítóbb, hogy a szabad sajtó bedarálása úgy véli,– kapaszkodj meg! – amúgy nem is olyan nagy ügy, mert „az emberek úgyis immunissá váltak”.
Magyar hosszasan ostorozta azokat a médiumokat – lásd: Telex, 444, HVG –, amelyek nem csak hogy a kezdetektől nyilvánosságot biztosítottak számára, piedesztálra emelve őt, rendszeresen közölték az eseményeit, papagáj módra ismételték mondatait, éltették politikai manővereit.
Most ugyanezeket a médiumokat „balhésnak”, „szakmailag gyengének”, sőt burkoltan árulónak nevezi, mert élő kibeszélő műsort szerveztek arról, hogy a kormány olyan jogszabályt készül elfogadni, amely orosz mintára elnémítaná a kritikus sajtót. Magyar nem tudja, mi fontosabb: egy párt sikere vagy a sajtószabadság. A kérdés felvetése önmagában megrendítő.
Mert ha valaki valóban hisz a demokráciában, akkor számára evidencia: nincs szabad választás szabad sajtó nélkül. Ha nincs kritikus nyilvánosság, nincs kontroll, nincs választói információ. Esély sincs a valódi kormányváltásra sem!
És a Tisza Párt vezetőjének, mi a fontosabb most is? Önmaga!
Kisgyermek módjára megsértődik azon, hogy a sajtó nem tudósít (szerinte) eleget róla és pártja vidéki eseményeiről. Ez pedig kísértetiesen hasonlít arra, ahogyan Orbán Viktor is viszonyul a sajtóhoz.
A paradoxon az, hogy miközben szolidaritást követel, maga képtelen azt gyakorolni. Különösen azokkal szemben, akik épp a demokrácia utolsó védvonalaként a túlélésükért küzdenek.
Mi történik most valójában?
Kedden a VálaszOnline újságírója, Stumpf András mondta a 444 élőjében, ha az Országgyűlés megszavazza, onnantól kezdve elegendő lehet pár ezer forintnyi külföldi támogatás ahhoz, hogy egy civil szervezetet, pártot vagy médiumot kénye-kedve szerint feketelistára tegyen az újonnan létrehozott Szuverenitásvédelmi Hivatal.
Egy önkényesen működő kormány tehát bármikor dönthet úgy majd, hogy bezárja azokat, akik kellemetlen kérdésekkel „provokálnak”. Ez nem kommunikációs hadművelet. Ez a sajtószabadság temetése.
Ízlelgessétek hát Orbán kihívójának szavait:
„Én most nem tudom melyik a fontosabb. Magyarország legnagyobb támogatottsággal bíró politikai ereje vagy valamelyik sajtóorgánum. Lehet, hogy mind a kettő nem annyira fontos. De ha már annyiszor bezártak volna sajtótermékeket, mint ahányszor megijedtek, és nem tudom, erről szóltak a headlineok hetekig, akkor már nagyon nagy bajban lennénk”.
Aki a sajtószabadság elleni támadás idején hallgat, vagy relativizál, az nem áldozata lesz a rendszernek, hanem cinkosa. Magyar Péter ebben a pillanatban nem pusztán vétkes a közönyben.
Magyar Péter felelős a következményekért!
A sajtószabadság nem szimpátia kérdése. Nem attól értékes, mert épp támogat valakit, hanem mert akkor is létezik, amikor kérdez, kételkedik, vitatkozik, kritikus valakivel szemben. Ha ezt nem érti meg Magyar Péter, akkor minden bizonnyal nem ő a jövő demokratikus vezetője.
Kapcsolódó:
Ez már a végső leszámolás? Orbánék átnyomják a parlamenten azt, amitől a fél ország retteg
