A nemzet művésze 1936. január 10-én született Budapesten.
89 éves korában meghalt Mécs Károly Kossuth-nagydíjas, Jászai Mari-díjas színművész, rendező, érdemes művész – írta az index.hu.
A nemzet művésze 2021 őszén vonult vissza a színpadok világától, ebben az évben kapta meg második Kossuth-díját. Ezt követően azt mondta, hogy utolsó szerepében, Tamási Áron Vitéz lélek című darabjában még színpadra lép, aztán végleg visszavonul.
„Ez a boldogság felelősséggel is jár”
Amikor megtudta, hogy megkapja a Kossuth-nagydíjat, a portálnak azt mondta, hogy Arany János A walesi bárdok című verse jutott az eszébe:
„Szó bennszakad, hang fennakad, / Lehelet megszegik.”
Szerinte ugyanis ennél nagyobb kulturális díj nem létezik. Hozzátette: ez a boldogság felelősséggel is jár.
„Bennem például azonnal átfutott, mi mindent tettem a múltban, amiért most ilyen kitüntető figyelmet, megbecsülést és szeretetet kapok”
– idézték a művészt.
Mécs Károly
Orvos, grafikus, színész
Mécs Károly 1936. január 10-én született Budapesten. Édesanyja tanárnő volt, édesapja a János Kórház főkönyvelője.
Rózsahegyi Kálmán színiiskoláját látogatta, majd 1961-ben elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát.
Innentől kezdve a színház volt az élete: Nemzeti Színház, Petőfi Színház, Szegedi Nemzeti Színház, Thália Színház, Művész Színház, Budaörsi Játékszín, Karinthy Színház, Szigligeti Színház, Magyar Állami Operaház. Mivel a német nyelvet irodalmi szinten bírta, kilenc éven át a Deutsche Bühne Ungarn (Szekszárdi Német Színház) vezető színésze is volt.
Jellegzetes orgánuma és kiállása miatt a kamera különösen szerette Mécs Károlyt. Gertler Viktor híres, 1960-ban bemutatott filmjével lett igazán ismert, Noszty Ferit alakította A Noszty fiú esete Tóth Marival című, Mikszáth Kálmán művéből készült szatírában – írták.
Az igazi áttörést azonban az öt évvel később bemutatott A kőszívű ember fiai című kétrészes film hozta meg számára. Baradlay Richárd megformálása miatt sokan ma is a leghuszárabb magyar színészként emlékeznek rá.
1956-ban visszafordult
Mécs Károly, miután 1956-ban kitört a forradalom, elmehetett volna Ausztriába. Már a vonaton volt, az indulásra várt, végül mégis leszállt. Jegyét visszaváltotta, majd betért a Déryné presszóba, megivott egy konyakot és hazament. Lelkét hatvan évig nyomasztotta egy titok, amit végül feloldott: 1956 novemberében munkahelyén, egy sokszorosító üzemben mentesítő igazolványokat gyártottak, amire azt nyomtatták, hogy a szovjet hadsereg védelme alatt áll…
A Színház Online-nak adott interjújában úgy fogalmazott:
„A szakma alapvető feltétele a tehetség, amely Istentől való, nem lehet befolyásolni. Amit ez a szakma ezen felül feltétlenül elvár, az a szorgalom, a pontosság, a fegyelmezettség és az alázat, amellyel a darabhoz, a színpadhoz közelít a színész.”
(Mint Földön a csillag/ Facebook)
