Mindenki megkapta a magáét.
Az Átlátszó.hu újságírója és ismert internetes véleményvezér, Hont András is megszólalt a keddi, Menczer Tamás és Magyar Péter között lezajlott „- Mi van, Kicsi? – Büdös a szád!” szóváltás kapcsán.
A publicista posztjában alaposan kiosztja a publikum azon részét, amely szerinte képmutató módon „sápítozik” a jelenség fölött, miközben Hont szerint a szereplők csak bemutatták azt a társasági érintkezési formát, amelynek gyakorlását egymás között megszokták a pufimellényes fideszes partykon.
De megkapják a magukét a Mérő Vera-féle álértelmiségi magyarista propagandisták (Hont szóhasználatában: kékharisnyák), valamint Puzsér Róbert és a Telex is.
Hont András posztját változtatás nélkül idézzük az alábbiakban:
Na, jó, megadom magam. Akkor lássuk.
Volt olyan periódusa ennek a rendszernek, amikor kopasz futballultrákat küldött zömében diákokból álló tüntetőkre, lenyűgöző volt, ahogy tagbaszakadt huligán vonszolta a lábánál fogva a negyvenkilós lányt; vagy szintén kopaszokkal próbálta megakadályozni egy szabályos népszavazási kezdeményezés benyújtását, vagy éppen éjszakákat ültette fogdában az ellene flash mobot szervezőket. Puzsér Róbert szerint ez volt a NER „egészen élhető” korszaka. Valószínűleg azért keletkezett ez a – szokás szerint téves – benyomása, mert nem ért rá figyelni arra, ami az országban történik, lévén a nagy kritikus az egyik gagyitévé showműsorában volt kénytelen zsűrizni. Az idő tájt a most versenyt szörnyülködő pubik még a NER-médiában illegették magukat, és semmi kivetnivalót nem találtak a rendszer berendezkedésében és korai működésében, úgyhogy azt pótlandó egy szóvivő emberkedése miatt állnak neki bérrrettegni.
Pedig Menczer Tamás és a Megváltó úr nem csinált mást, mint bemutatta azt a társasági érintkezési formát, amelynek gyakorlását egymásközt pufimellényes partykon megszokták. Egyszerűen hányok attól a hipokrita sápítozástól, tudálékoskodástól és mosdatástól, ami jelenleg művelt körökben dívik. Az egyik cikket ír a „toxikus maszkulanitásról” (egy mondattal elintézve benne a Messiást), a másiknak már egyenesen a Vasgárda rémlik föl (ez jó: Menczer „Vasgárda” Tamás), a sajtószabadság letéteményese meg, az a lap, amelynek létrejöttéért annyira kellett izgulnunk, úgy fejti meg a történéseket, hogy a Fidesz kommunikációs gépezete „elkezdte felépíteni a nőellenes, agresszív, nagyképű, választóit lenéző, antipatikus politikus karakterét”.
Mert véletlenül sem arról van szó, hogy a valóságban adott egy nőellenes, agresszív, nagyképű, választóit lenéző, antipatikus karakter – és sajnálatos, de erről felvételek is tanúskodnak. (Jó, tudom, Tóni meg egymilliárdos AI, miközben ezer titkosszolga vókitókival blokkolja az internetet). A tisztelt kékharisnyák és egyéb tintanyalók védelmi potenciáljukat egy szemlátomást indulatkezelési problémákkal küszködő mamakedvence érdekében mozgósítják, aki egész eddigi életében kivételezett helyzetben volt. Az illető hamisítatlan elkényeztetett dandyként azonnal idegbe jön, ha nem kap meg rögtön valamit, de az empátiabajnokoktól nyugodtan fenyegethet csekély hatalommal rendelkező közalkalmazottat, veheti el más telefonját, uszíthatja rá ki tudja honnan verbuvált csűrhéjét munkájukat végző újságírókra. Az olyan kis huncutság, különben is merazorbán.
Szóval ezt az urak a szokott modorban rendezzék le egymás között (felőlem a kis Matolcsy is bőgetheti a háttérben valamelyik Porschéja motorját), normális ember nem ebből olvassa ki az elnyomás természetrajzát.
.
