Újabb legenda távozott.
76 éves korában hétfőn reggel reggel elhunyt Forgács Gábor magyar színész, szinkronszínész és humorista.
A Szomszédok és a Szeszélyes évszakok sztárját a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszttel is kitüntették. A gyászhírt lánya, Győri-Forgács Beáta osztotta meg közösségi oldalán.
„Hosszú, méltósággal, megingathatatlan hittel és humorral viselt betegség után ma reggelt elhunyt apukám, Forgács Gábor”
– írta.
Annyira jól jódlizott, hogy elindult a Ki Mit Tud?-on
Forgács Gábornak nem volt színészi diplomája, a mesterséget legendás művészek segítségével tanulta. Több helyen dolgozott fiatalon segédmunkásként. Nyolcéves korától jódlizott, majd barátai bátorították, hogy próbálja ki magát a Ki Mit Tud-on. Így is történt, 1972-ben a Magyar Televízió népszerű tehetségkutatójában tűnt fel.
Huszonöt évesen ismerkedett meg Koós Jánossal, aki azt javasolta neki, hogy jódlizzon, de közben legyen humoros, nevettesse meg a közönséget. Közösen ezt követően három évig együtt léptek fel. Onnantól elismert színpadi szereplő lett.
Egyre több felkérést kapott. Felléphetett a békéscsabai Jókai színházban, a Vidám Színpadon és a Mikroszkóp Színpadon, majd a Magyar Televízió, később pedig az RTL Klub különböző műsoraiban kedvelte meg igazán. Hangjával és jellegzetes arcjátékával óriási hatással volt közönségére.
Töretlen életkedve volt
Szinkronizált is de a nevetés volt a védjegye, a nevettetés pedig a küldetése. Pedig családjának tragikus sorsa volt. Azt mondta:
„Az apám édesapja és a két fiútestvére ott haltak meg mellette. Éhen haltak Dachauban, a nagyanyám pedig Bergen-Belsenben. A szüleimen kívül mindenkit elveszítettem, a II. világháború szinte felfalta a rokonságomat.”
– idézte fel az ujsagmuzeum.hu.
Életkedve mégis töretlen volt. Nem csak a színészet lett a szenvedélye, hanem a zenélés is. Basszusgitárosként játszott Magyarország első színész-zenekarában Bubik István és Mikó István mellett.
Válását követően egy társkereső oldalon megismerte a nála tíz évvel fiatalabb Ildikót. A találkozásról azt mesélte:
„Két hónapja voltam magányos, amikor a lányom erőnek erejével belépett velem arra az internetes társkereső oldalra, ahol ő is párra talált. Sorra néztük a nők fotóit, és az ötvenegyediknél szóltam, menjen vissza egyet. Így szúrtam ki Ildikót. Az első randink egy vidéki fellépésemen volt, hogy lássa, mivel foglalkozom. Azóta együtt vagyunk…”
Az örök nevettető
Forgács Gábor járta az országot, szabadúszóként több társulattal is fellépett. Rendszeresen szerepelt a Szeszélyes évszakokban, a Gálvölgyi-showban, szilveszteri műsorokban. Hetvenes éveiben drámai hírt kapott.
„Amikor az orvos elém állt és azt mondta: művész úr, maga halálos beteg, de mi megpróbáljuk megmenteni, bizony összeszorult a gyomrom…”
– mondta el.
A kórházban közölték vele a felfoghatatlan diagnózist. Aztán egyszer csak ott állt az ágyánál a lánya, Bea, ő pedig tisztában volt azzal, hogy a lánya aznap elbúcsúzni jött hozzá.
„Ahogy Bea ott és akkor rám nézett, a fejében a gondolattal, hogy itt fekszik az apukája, aki egykor erőtől virult, akivel gyermekkorában annyit birkózott, most bizony erőtlenül, lefogyva néz rá, mint egy öregember és a végét járja. Azt nem volt könnyű átélni. Bizony sírtam, mint egy gyerek…”
– mesélte az embert próbáló időszakról.
Nem adta fel
Ezt követően négy napig élet és halál között lebegett majd megerősödött. Még dolga volt a Földön. A portálnak azt mesélte, hogy onnantól minden napot, minden percet megpróbált élvezni.
„Minden napért hálás vagyok, ez az életfilozófiám is…”
– mondta akkor.
A Forgács Gáborral készült korább interjút itt nézheted meg:
