Kulcsfontosságú információkat hallgatott el az Orbán-kormány.
Az Orbán-kormány titkolja az EU-s megállapodást
Nyílt levelet tett közzé közösségi oldalán Ujhelyi István, az Esély Közösség alapítója, amelyben arra hívta fel a figyelmet, hogy Orbán Viktor kormánya rendkívül fontos információkat hallgat el a magyar nyilvánosság előtt az EU-s pénzekkel kapcsolatban.
Mint ismert, 14. éve uszít és hergel a Fidesz-kormány az EU ellen, azonban a Magyarországnak járó pénzekből busásan nyerészkedtek a kormánypárti döntéshozók. Máskülönben nem fagyasztották volna be a fennmaradó forrásokat, amelyeket még maga Navracsics Tibor miniszter sem tudott hazahozni, holott éveken keresztül ez lett volna a feladata.
Kapcsolódó: Színt vallott Navracsics: Nagyon rossz hírek érkeztek az Európai Unióból
Ujhelyi István arra hívta fel a figyelmet, hogy az Orbán-kormány szép csendben azonban aláírta az unió anti-korrupciós stratégiáját, ugyanakkor erről „elfelejtették” tájékoztatni a nyilvánosságot.
Ujhelyi István nyílt levelét alább idézzük:
„Mindent az uniós forrásokért: a kormány szép csendben módosította az anti-korrupciós stratégiáját
Kevés elemzői figyelmet kapott, de a magyar kormány az elmúlt héten – különösebb felhajtás nélkül –
hivatalosan is elfogadta
az »Európai Unióból származó forrásokra vonatkozó csalás és korrupció elleni stratégia« felülvizsgált verzióját – legalábbis ez volt olvasható a legfrissebb Magyar Közlöny nyúlfarknyi határozatában.
Azt egyelőre nem tudni, hogy pontosan mi van benne, mert a kormányzati honlap ezzel kapcsolatos hátsó polcain még csak a régiek olvashatóak, a kormányfő pedig a határozatában úgy rendelkezett, hogy az illetékes miniszternek nem kell kapkodnia a közzététellel, elég majd csak »a felmerülés ütemében«.
Pusztán adminisztratív lépésről van szó, de azért rendkívül érdekes, mert a Fidesz-kormány ezúttal is
a széles nyilvánosság és a széles szakmai kör tulajdonképpen teljes kihagyásával frissítette vállalásait,
arról érdemi konzultáció nem volt, és ahogy látjuk, nagydobra sem verik, hogy hol és mikor olvashatja a nagyközönség. Ha akarom, ezt akár értelmezhetjük úgy is, hogy a kormány jelentős módosításokat végzett, vélhetően immár meg akarnak felelni néhány korábban zsigerből elutasított uniós elvárásnak és szupermérföldkőnek; ezt pedig a saját szabadságharcos táboruknak már nem olyan egyszerű elmagyarázni, nem kell hát róla hangosan beszélni.
A lényeg, hogy jöjjön a végén a pénz.
Pedig tényleg fontos dologról van szó, amit jó lenne mégiscsak mielőbb megismerni.
Persze, mondhatnám ironikusan, hogy a korábban hatályos stratégia is aztán igazán odacsapott a korrupciónak, amikor azt írták benne, hogy »Magyarország az európai uniós és hazai források felhasználása során a szándékos visszaélésekkel szemben zéró toleranciát tanúsít«, illetve, hogy a stratégia célja, hogy »hazánkban a korábbi éveknél nagyobb társadalmi és szakpolitikai támogatottságot élvezzen a közös erőfeszítés a csalás és korrupció elleni küzdelemben.«
Nem feltételezem, hogy ezeket a – NER elmúlt évtizedét ismerve önmagában kétségtelenül nevetséges – mondatokat tartották elégtelennek az Európai Bizottságnál, hanem azoknak a korábban megfogalmazott konkrét elvárásoknak a leképezését várták, amelyek végül összességében megnyitják a régóta befagyasztott források előtt az ajtót.
Nem kevés pénzről van szó: 21 milliárd euróról.
Kevesek számára érthető, hogy ez az összeg honnan és miként jön össze (kohéziós támogatás, helyreállítási alap) és pontosan milyen feltételeknek kell megfelelni, hiszen a helyreállítási alap kapcsán a Bizottság 27 teljesítendő szupermérföldkövet tett az asztalra, a kohéziós pénzek kapcsán pedig a kormány maga tett 17 vállalást, amelyek közben jelentős átfedésben vannak egymással.
Néhány mérföldkövet már kipipáltunk az igazságügyi reform elfogadásával (fel is szabadult 10 milliárd euró),
de a sikeres teljesítés még várat magára,
mivel bizonyos tételek esetében a kormány még a füle botját nem mozgatta, más elvárások kapcsán pedig bár lépdelt előre, de még mindig van, illetve lenne javítanivaló.
Ilyen például az ügyészségi döntésekkel szembeni bírósági felülvizsgálat lehetőségének biztosítása, aminek teljesítését a Bizottság nem találta teljes körűen megfelelőnek, ahogy a közérdekű vagyonkezelő alapítványok összeférhetetlenségi és függetlenségi kérdéseinek rendezését sem, de – csak, hogy visszautaljak a kiindulópontunkra – a csalás és korrupcióellenes stratégia is hiába kapott elvben már zöld lámpát, az egyik mérföldkő szerint annak végrehajtását és valós eredményességét azért még szeretnék a gyakorlatban is látni.
Nincs meg a bizalom, ugyanis.
Ez tulajdonképpen teljesen jogos is, hiszen a jelenlegi kormány az uniós tárgyalások kapcsán is vagy erőszakosan vagdalkozott az elmúlt években, vagy ködösített, vagy
nem egyszer konkrétan hazudott; a hazai nyilvánosságnak is.
Úgy pedig azért nehéz lesz. Csak, hogy egyetlen példát mondjak: valahogy arról a Fidesz-kormány nem sűrűn beszél, hogy ha a kondicionalitási eljárást nem sikerül érdemben lezárni az év végéig, akkor az itt zárolt mintegy 6,3 milliárd euróból nagyjából egymilliárd eurónyi – nekünk járó – forrást
bizonyosan, hogy elveszítünk.
Méltányos és jogos elvárás a hatalom gyakorlóival szemben, hogy a lehető legszélesebb transzparencia kövesse az uniós forrásokkal kapcsolatos tárgyalásokat és az új antikorrupciós stratégiát például ne csak »a felmerülés ütemében« ismerhessük meg.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy politikai szemtanúként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire.
Négyszázhetvenkettedik alkalommal kongatom a harangokat és teszem fáradhatatlanul, ameddig szükség mutatkozik rá.
Mert új esélyt kell adni a hazánknak.”
(Ujhelyi István/Facebook)
