Sulyok Tamás mondandójával valami nem stimmel.
Sulyok Tamás frissen megválasztott köztársasági elnök tavaly arról nyilatkozott a Krónikának, hogy édesapját 1946-ban, távollétében halálra ítélte a népbíróság.
„Édesapám ügyvédként dolgozott Székesfehérváron. A háborút követően ingyen elvállalt egy válóperes ügyet egy olyan asszony védőügyvédjeként, akinek férje a kommunista párt helyi titkára lett.
Tudjuk, hogy válóperes ügyben a másik fél nem szokta az alperes védőügyvédjét megszeretni. A párttitkárnak kapóra jött a leszámolás: nem csak a családunk vagyonát sajátították ki, hanem édesapámra halálos ítéletet mondtak ki”
– mondta Sulyok, hozzátéve, hogy az édesapja úgy úszta meg a kivégzést, hogy 10 éven keresztül az ország másik felében bujkált papírok nélkül.
Karsai László történész utánajárt az elmondottaknak. A HVG360-on megjelent írása szerint azonban a történet sántít.
„Sulyok Tamás vagy rosszul tudja, vagy hazudik. Édesapját, dr. Sulyok László székesfehérvári ügyvédet soha, senki, legkevésbé a népbíróság nem ítélte halálra. Az igaz, hogy elkezdett bujkálni, de nem 1946-ban, és nem az állítólagos halálra ítélése után, hanem már 1945 tavaszán, közvetlenül a felszabadulás után”
– részletezte a szakértő.
Mint kifejtette, Sulyok édesapjának ügyében 1945. május 25-én rendeltek el nyomozást, de a férfi ekkor már szökésben volt a korabeli dokumentációk szerint. Azért kereste a hatóság, mert
tisztázni akarták a Baky–Pálffy-féle náci kollaboráns kispártban játszott szerepét.
A hatóság Sulyok László egy 1944-ben íródott cikkére lett figyelmes. Ebben úgy fogalmazott:
„A pártszervezetek kiépítését eszköznek tekintjük a magyarság jobb jövőjének kiműveléséhez.
Jöhet hozzánk mindenki, akit zsidó vértől való mentessége,
erkölcsi feddhetetlensége és magyar nemzetiszocialista meggyőződése erre feljogosít”.
A nyomozást végül azzal az indokkal szüntették meg, hogy gyanúsítottat nem találták, és annak személyleírása sem volt beszerezhető. Néhány barátja később azt állította, hogy a szóban forgó cikket nem is Sulyok László írta.
