Vélemény.
Több hírportálon is olvashattuk – így a Nyugati Fényen is – Kubatov Gábor (Fidesz-alelnök és pártigazgató, parlamenti képviselő, FTC-elnök) felháborodott nyilatkozatát. A befolyásos politikusnál az „verte ki a biztosítékot”, hogy a Lázár János által vezetett minisztérium többségi tulajdonában lévő vállalata (Mahart Passnave Kft.) hirtelen felmondta a Ferencváros női kézilabdacsapatával kötött szponzori szerződést.
A befolyásos politikus szerint a Mahart Passnave Kft. a jogtalan döntéssel ellehetetleníti a női kézilabdacsapat működését. (Itt rögtön felmerül bennem a kérdés, hogy a nem jogvégzett K.G. milyen alapon minősíti jogi szempontból a cég intézkedését, én úgy tudom, hogy
Magyarországon (még) a független bíróságok döntik el, hogy mi a jogszerű, és mi a jogellenes.)
Kubatov Gábor kifakadása azzal folytatódott, hogy ő bizony nem is annyira a Fradiért, hanem a hazáért aggódik, ahol ezzel az esettel megkérdőjeleződik a jogkövető magatartás primátusa. Arról is beszélt a klubelnök, hogy a szponzorszerződés felmondása „kényelmetlen helyzetbe hozta” a csapat költségvetését.
Összefoglalva: Kubatov nagyon „berágott” azon, hogy egy többségi állami tulajdonban lévő cég megrövidítette az FTC női kézilabda csapatát. Én nagyon szeretem a harcos, határozott és a normakövető elnököket: a klub első számú vezetőjének igenis védeni kell a csapat érdekeit.
DE, DE, DE:
1.) Nem emlékszem arra, hogy Kubatov Gábor – jogalkotó parlamenti képviselőként – felemelte volna a hangját, amikor a magyar állam rapid módon elkonfiskálta a 3 ezer milliárdnyi magánnyugdíjvagyont, amit aztán el is tüntetett. Nemcsak hallgatott Kubatov, hanem aktív részese is volt a gyalázatos döntésnek. Milyen furcsa, hogy egy profi kézilabdacsapat kapcsán a Fidesz pártigazgatója nyilvánosan felhördül, de több százezer magyar állampolgár megspórolt vagyonának elvétele nem zavarta, és nem is aggódott a jogbiztonságért.
Kubatov Gábor arról is beszélt, hogy „kényelmetlen helyzetbe” került az együttes. A magánnyugdíj megtakarítások „lenyúlása” nem csupán kényelmetlen helyzetbe hozta az öngondoskodásra hajlamos embereket, hanem szimplán kifosztották és durván megalázták őket.
Akárhogy erőltetem a memóriám nem tudom felidézni T. Elnök úr tiltakozását!
2.) Minthogy arra sem emlékszem, hogy Kubatov Gábor parlamenti képviselő protestált volna a takarékszövetkezeti rendszer likvidálása ellen. Gyakorlatilag eltüntették a kistulajdonosok befizetéseiből összerakott és nagy hagyományokkal rendelkező szisztémát, majd körmönfont tranzakciók sorozatával a szövetkezeti közösségi vagyont nagyvállalkozói magántulajdonná alakították.
A sok-sok kiscímletű részjeggyel rendelkező – elsősorban falusi – lakosság pedig hoppon maradt. Az „útba esik jövet menet a takarékszövetkezet” mondás hamar érvényét vesztette, ma már az elmaradott térségekben nemhogy pénzintézeti fiók nincs, de sok helyen már a bankjegykiadó automatát (ATM) is leszerelték.
A falusi bankrendszer „kivégzéséhez” az FTC elnöke – parlamenti képviselőként – sokadmagával asszisztált,
hiszen a tulajdonosi szerkezet átalakításához a kormányzó többség akarata kellett.
3.) És végül a közfelháborodást keltő trafikmutyi kapcsán sem hallottam Kubatov Gábor tiltakozó hangját. Sokezer kisvállalkozót pillanatok alatt kipenderítettek a dohányárusítási üzletágból, és arcátlanul átjátszották az értékesítő helyiségeket és jogosítványokat a kormányzó párthoz közeli érdekköröknek. Természetesen ebben az esetben is törvényi háttérrel akciózott a Fidesz,
a haveri kapitalizmus ezen erkölcstelen formája nem zavarta a kormányzó párt alelnökét, Kubatov Gábort,
a rendért és törvényességért aggódó honatyát!
Írásomat a Fradi örök érvényű és csodálatos jelmondatával zárom: „Erkölcs, Erő, Egyetértés.”
Talán nem véletlen, hogy a tiszteletre méltó alapító atyák a jellemes, gerinces és felelősségteljes magatartás fontosságára utaló kifejezést tették az első helyre.
Dávid Ferenc
