Nyugodjon békében!
91 éves korában, 92. születésnapja előtt három héttel meghalt Grétsy László, a magyar nyelvművelés kiemelkedő alakja – jelentették be egy konferencián hétfőn kora délután. A tudós vasárnap éjjel, álmában hunyt el. A rendezvényen egyperces néma csenddel emlékeztek meg róla.
Grétsy László az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar–történelem szakán szerzett diplomát 1954-ben. Tanulmányai során a magyar nyelvtudomány iránt kötelezte el magát.
Hat évvel később, 1960-ban szerzett doktori fokozatot, és lett a nyelvtudományok kandidátusa. Diplomaszerzése után a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének munkatársaként, majd főmunkatársaként tevékenykedett. Később ugyanott a mai magyar nyelvvel foglalkozó osztály vezetőjévé nevezték ki. Az MTA-s munkája során szerezte első, nyelvműveléssel foglalkozó könyveit.
Munkásságát a Tanárképző Főiskola Magyar Nyelvi Tanszékének vezető tanáraként folytatta, ezzel egy időben pedig az MTA Magyar Nyelvi Bizottságának társelnöke, nyugdíjazása után tiszteletbeli elnöke lett.
Grétsy László február közepén töltötte volna be a 92. életévét. (Fotó: MTI)
Életének 92. évében, vasárnap Budapesten elhunyt Grétsy László Prima Primissima díjas nyelvész, az anyanyelvápolás ismert személyisége – erősítette meg az MTI-nek az Anyanyelvápolók Szövetsége.
1964-ben jelent meg és azóta több tízezer példányban adták ki Szaknyelvi kalauzát. Húsznál több – olykor társszerzőkkel készített – tudományos munkája közül kiemelkedik az Anyanyelvi kaleidoszkóp (1973), az Anyanyelvünk játékai (1974), a Mai magyar nyelvünk (1976), a hatóságok helyes nyelvhasználatát segítő Hivatalos nyelvünk kézikönyve (1976), a kétkötetes Nyelvészet és tömegkommunikáció (1980-1985), az Iratszerkesztési és -fogalmazási tanácsadó (1987), amely az állampolgárnak nyújt gyakorlati segítséget.
Főbb művei közé tartozik továbbá az Álljunk meg egy szóra! (Vágó Istvánnal, 1991), a Képes diákszótár (társszerkesztő, 1992), az Anyanyelvi őrjárat (1999), A mi nyelvünk (2000), az Anyanyelvünkről anyanyelvünkért (2000), az Új anyanyelvi őrjárat (2002), A 20. századi magánlevelek nyelvi világa (2003), a Sportnyelvünk a 21. század elején (Balázs Gézával, 2003), valamint a Nyelvművelő kéziszótár (Kemény Gáborral, 2005) is.
1987-98-ban az ELTE Tanárképző Főiskolai Kar magyar nyelvi tanszékén tanszékvezető tanár volt. 1987-től a Magyar Televízió nyelvi bizottságának társelnöke, 1993-96-ban elnöke; 1989-től az Anyanyelvápolók Szövetségének főtitkára, majd alelnöke, 1994-től ügyvezető, majd tiszteletbeli elnöke volt. 1992-ben megválasztották az MTA Magyar Nyelvi Bizottságának társelnökévé, 2006-ban pedig tiszteletbeli elnökévé. 2001 és 2007 között az MTA közgyűlési képviselőjeként tevékenykedett.
A Magyar Nyelvőr, az Édes Anyanyelvünk, az Élet és Tudomány és a Szabad Föld szerkesztője és rovatvezetője volt, valamint több nyelvészeti rádió- és televízióműsor, sajtóbeli nyelvművelő rovat munkatársa és könyv szerzője volt. Az Álljunk meg egy szóra! című televíziós műsor 500. adása alkalmából 1997-ben nívódíjat kapott.
Grétsy László nyelvművelő munkásságát számos további díjjal ismerték el: Kiváló Népművelő (1981), Apáczai Csere János-díj (1992), Szarvas Gábor-díj (1992), Magyar Örökség díj (2007), Prima Primissima díj (2012), Tőkéczki László-díj (2020), valamint Magyar Nyelvőr díj (2020).
Grétsy László a komoly nyelvészeti szakmunkákon kívül olyan kedvelt népszerűsítő, játékos könyveket is közreadott, mint a Nyelvi illemtan (1987), a Nyelvi illem – nagyszüleink kiskorában (2001), a Szójátékos anyanyelvünk (2001) valamint az Anyanyelvi rejtvénytár (2002).
(index.hu/MTI)
