Nem finomkodott.
Bár sokan a Kádár-korszakhoz, valamint a Rákosi-érához hasonlítják az Orbán-rendszert, Romsics Ignác szerint egyik felvetés sem állja meg a helyét.
A történész a hvg360-nak a minap úgy fogalmazott, hogy az Orbán-rendszerben a gazdaság tulajdonosi struktúráját a magántulajdon határozza meg, a tervutasításos rendszer helyébe a piaci mechanizmusok léptek. Hozzátette, hogy az állam ugyanakkor mára ismét a piac fontos szereplőjévé vált.
Mint mondta, fontos különbség az említett korszakokhoz viszonyítva, hogy napjainkban már nem csupán egyetlen párt működik az országban. Romsics ugyanakkor megjegyezte, hogy a Fidesz kétharmados többsége miatt
2010 óta ez már nem az a demokratikus keretek között versengő többpártrendszer,
mint amely a rendszerváltást követő években volt megfigyelhető.
A jelenlegi rendszerben ugyanis a kormánypárt szava döntő szinte minden területen – vélekedett a történész, hozzáfűzve, hogy ellenvéleményekből azonban bőven akad manapság – ez pedig a Kádár-, valamint a Rákosi-rendszerben nem így volt.
Az Orbán-rendszert meglátása szerint autokráciának (olyan politikai rendszer, amelyben a hatalom egyetlen személy, illetve egyetlen csoport kezében összpontosul, de a demokratikus keretek látszólag adottak – a szerk.) lehetne nevezni. Kifejtette: ez nem diktatúra, sem demokrácia, inkább valahol a kettő között helyezkedik el.
Láthatóan
sérülnek a hatalommegosztás jogállami elvei,
valamint a közélet demokratizmusa is, bár nincsenek politikai perek – magyarázta Romsics, aki szót ejtett arról is, hogy egyelőre még nem világos, a 2022-es és 2023-as gazdasági és szociális válságjelenségeknek lesz-e jelentősebb politikai hatásuk.
Mint megosztotta: előfordulhat, hogy a közmédiából ömlő propagandának „hála” az Orbán-rendszer nem rendül meg.
„Horthy és Kádár apánk után így azután lesz, sőt, talán már van: Orbán apánk is”
– fogalmazott Romsics Ignác.
Mindemellett hangsúlyozta, hogy hosszú és kitartó munkával a felelős, döntésképes állampolgárok nevelése is sikeres lehet – a történész meglátása szerint hazánkban a történelmi előzményeknek is „köszönhetően” nem alakult ki az a demokratikus állampolgári szokás, amely szerint
a politikai vezetők rossz munkájuk eredményeképp bármikor leválthatók.
Úgy véli, ezt a „programot” sem a rendszerváltás előtt, sem a rendszerváltás után nem karolták fel a kormányok, ugyanakkor ennek technikai lehetőségei napjainkban minden korábbinál jobbak.
