Nyugodjon békében!
Életének 88. évében elhunyt Vajda Mihály Széchenyi-díjas magyar filozófus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja – adta hírül a szombat.hu.
Vajda a XX. századi német filozófia és a totalitariánus (elnyomó, totális – a szerk.) társadalmak elméletének volt szakértője. 1960-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karának filozófia-német szakán szerzett diplomát.
Lukács György tanítványai közé, a budapesti iskola köréhez tartozott.
Emiatt 1973-ban politikai alkalmatlanság címén elbocsátották a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetéből és szabadúszóvá vált: fordítóként, valamint nyelvtanárként dolgozott. 1977-ben Brémában lett vendégprofesszor, egészen 1980-ig tartott előadásokat. Az 1980-as években többször volt New Yorkban vendégprofesszor. 1991-1992-ben Siegenben, 1994-ben Kasselben is tanított.
1989-ben rehabilitálták, 1990-ben lett a Kossuth Lajos Tudományegyetem (ma: Debreceni Egyetem) filozófia tanszékének vezetője, majd 1996-tól 2000-ig az egyetem Filozófiai Intézetének igazgatója.
2001-ben megválasztották az MTA levelező, 2007-ben pedig annak rendes tagjává. 1999 és 2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott. 2005-ben az MTA Filozófiai Kutatóintézet igazgatójává nevezték ki. Az intézetet 2009-ig vezette.
Élete utolsó két évtizedében érdeklődésének fókuszába került a zsidóság, az antiszemitizmus, a vészkorszak, a zsidó mint az előítéletek újra és újra megtalált célpontja, esszéíróként és publicistaként gyakran írt erről.
