Vélemény.
„2019. január 1-jén a drámai magyar munkaerőhiány miatt mondhatni történelmi döntés született. A kormány eltörölte a nyugdíjas munkavállaló keresetének járulékait. Azóta a nyugdíjas fizetéseket kizárólag a 15 százalékos személyi jövedelemadó terheli, ami igazán kedvező helyzetet teremt.” (Piac és Profit)
A P&P arról is tájékoztatást ad, hogy míg 2019-ben mintegy 80 ezer öregségi nyugdíjas vállalt munkát, addig napjainkban a közel 2 millió öregségi nyugellátásban részesülő személy közül csaknem 130 ezren dolgoznak, ami 6,5 százalékos részarányt jelent. (Csak kiegészítésként: Romániában ez az érték 8 százalék körüli, Norvégiában meghaladja a 10 százalékot.)
Hangsúlyosan rögzítem: a 65 év feletti népesség rendszeres foglalkoztatása nem oldja, és nem is oldhatja fel
a magyar nyugdíjrendszer ma még meglévő súlyos ellentmondásait.
Nem lehet célja, és nem is lehet eszköze. A nyugdíjasok bevonása a munkaaktivitásba jó szívvel csak akkor támogatható, ha az idős munkatárs nem egzisztenciális kényszerből vállalja a feladatot.
Motiválhatja döntését, hogy hasznos tevékenységet kíván végezni, társaságra vágyik, azaz ismét része szeretne lenni egy munkahelyi közösségnek. Természetesen a munkáltatónak arra is ügyelnie kell, hogy az idős kolléga terhelhetősége az évek múlásával egyre csökken.
Nagyon fontosnak tartom, ezért megismétlem:
ne a szükség, ne a kényszer vezérelje a nyugdíjast a „munkapadhoz”,
hanem az értelmes, aktív időtöltés vágya.
De persze álszentek se legyünk: a hazai nyugdíjak megoszlásának ismeretében sajnos kimondható, hogy egy 150 ezer forintos nyugdíj esetében nem jön rosszul – a részmunkaidős teljesítés ellenértékeként – havi 80-100 ezer forint nagyságrendű kiegészítő jövedelem.
Tartok tőle, hogy jelenleg sokak döntését – szomorúan írom – a nélkülözéstől való félelem diktálja.
Magyarországon több százezer ember hiányzik a versenyszektor és a közszféra munkahelyeiről. Évente mintegy 30-40 ezer fővel csökken a hazai munkaerő-kínálat, aminek legalább három alapvető oka van:
- az elvándorlás (becslések szerint közel 600 ezer ember dolgozik tartósan külföldön: többségében fiatalok és vállalkozó szelleműek);
- a demográfiai helyzet (a múlt század közepén évente több mint 200 ezer gyermek született, ma alig 90 ezer, és sokan közülük már nem is Magyarországon);
- a hibás gazdaság- és foglalkoztatáspolitikai lépések.
Ebben a helyzetben szükség van a fizikailag jó állapotban lévő és munkaaktivitásra vágyó nyugdíjasokra: az üzleti szektorban elsősorban a feldolgozó iparban, a kereskedelem-vendéglátás területén és – ágazattól függetlenül – az adminisztratív munkakörökben. És persze meg kell említeni a közszféra válságterületeit is: az oktatás és az egészségügy is várja a tettre és munkára kész idősebb dolgozókat.
Jegyzetemből remélem kitűnik, hogy – méltányos nyugdíjrendszer és megfelelő munkakörülmények mellett – nem vagyok ellensége a nyugdíjasok foglalkoztatásának. De az ország fellendülésének és gazdasági kibontakozásának terhei
semmilyen körülmények között nem pakolhatók a nyugdíjas társadalom vállára.
Sem ma, sem holnap!
Dr. Dávid Ferenc
