Békét szeretne.
Szombat óta háború van Izraelben. A Hamász terroristái kegyetlenül megtámadták az országot. Az ügyben megszólalt Steiner Kristóf is, aki évekig élt ott.
Az írást változtatás nélkül közöljük:
“»Meg fogjátok ismerni a Félelmet, s tudni fogjátok, hogy ő az uratok, parancsolótok« – írta Rudyard Kipling a Dzsungel könyvében.
A történet szerint a Félelemnek nincs szőre, és a hátsó lábain jár. Ismerős? »Mi, vadonbeliek követtük a csordát, míg a barlanghoz értünk.
A Félelem, mikor meglátott, felkiáltott, s a hangja hallatára belénk szállt a félelem, melytől azóta se tudunk megszabadulni.
Egymást tiporva-tépve rohantunk. Azon az éjszakán mi, dzsungelbeliek nem feküdtünk le együtt, ahogy addig szoktunk,
minden törzs külön húzódott – vaddisznó a vaddisznóval, őz az őzzel, szarv szarvval.« – meséli Bagira. Valami hasonló történt velem is, mikor Tel-Avivban először hallottam légiriadót, és először voltam tanúja terrorcselekménynek. Ma sem vagyok túl rajta – és nem leszek, soha.
De ha már megismertem a félelmet, ezt az aggodalmat arra akarom használni, hogy másokat féltsek magam helyett.
Olyanokat, akik képtelenek hallatni a hangjukat, mert elnyomásban élnek, vagy mert ha megszólalnak, más azt mondja: »hazudsz«.
Itt az igazság: a háborúnak az az oka, hogy az emberi lény a hatalomszerzés és megtartás eszközeként használja a félelemkeltést.
Mindig lesznek arabok és zsidók, akik a bosszút tűzik ki célul. És olyanok is, akik együtt tüntetnek békéért, egyenlő jogokért.
Ebben a tragikus helyzetben igyekezzünk az előítéleteket félretéve, közösen elindulni egy biztonságosabb, emberségesebb irányba.
Orbán nem Magyarország. A Hamasz nem Palesztina. És Netanyahu nem Izrael. Aki békét akar, nem láthat megoldást a háborúban!
Elborzadva gondolok minden ártatlan ember halálára, és kétségbeesetten aggódom a térségért, az ott élőkért, és családtagjaikért.
Szeretettel kérek mindekit: ne zsidózzunk, ne arabozzunk. Kétféle ember van – de nem »izraeliek«, és »palesztinok« – hanem akik széthúzásban, megtorlásban hisznek, és azok, akik az összefogás és gondoskodás erejében!”
Az eredeti bejegyzést itt lehet megtekinteni:
