Nyílt levél.
A magyar kormány készre jelentette az igazságügyi reformot az Európai Bizottságnak, és ezzel párhuzamosan több százmillió euróról adott le számlát, amelyek kifizetését várja – ezt még július végén jelentette be az aktuális Kormányinfón a Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely, de az azóta miniszterként megbukott Varga Judit is bőszen veregette a vállát még korábban, mondván jöhetnek a pénzek, mert a Fidesz-kormány mindent teljesített, amit „Brüsszel” elvárt az uniós források folyósításáért.
Bárcsak így lenne. Megbízható forrásaim megerősítették, hogy az Európai Bizottság nem elégedett az igazságügyi reformmal és a napokban újabb kérdéseket intéztek a Fidesz-kormányhoz a meghozott törvények végrehajtásával kapcsolatban, a megnyugtató válaszokig pedig a pénzek továbbra is befagyasztva maradnak.
Végtelen szappanoperának is beillik az a huzavona, amelyet a Fidesz-kormány bemutat a jogállamisági problémák miatt visszatartott uniós forrásokkal kapcsolatban. Néha már őszintén sajnálom Navracsics Tibor területfejlesztési minisztert, amiért kéthavonta újabb „szerintem lehetséges” időpontot mond be a nyilvánosságnak a források érkezéséről.
Némileg a miniszterelnöki valósághajlításra hasonlít egyébként ez a jóslás: Orbán szokta azt ígérni, hogy már csak egyetlen kanyar van a Kánaán előtt, már csak egyetlen ellenséget, természeti csapást, sorost, brüsszelt, hétfejű sárkányt kell legyőznünk egy nagy, utolsó nekirugaszkodással és utána már tényleg mindenkinek jó lesz, nemcsak nekik.
Aztán minden utolsó kanyar után van még egy utolsó. Valószínűleg egyébként Navracsics tehet a legkevésbé arról, hogy még mindig nincs megállapodás, hiszen ő fáradhatatlanul járja a brüsszeli folyosókat, amikor kell; letárgyalja, amit kell, majd a Karmelitában végül mindig úgy döntenek az európai elvárásokkal kapcsolatban, hogy „coki, inkább megpróbáljuk ’okosba megoldani, eddig mindig bejött”.
De, most nem. Elfogyott a kuruc lendület, az Európai Unió kiismerte Orbánék módszereit
és ragaszkodik ahhoz, hogy ne csak szavakban, meg ígéretekben, hanem következményekkel járó tettekben is meglépjék, amit kell. Mondhatnak a tárgyalóasztalnál bármit, ha utána nincsenek hiteles lépések, az ma már nem elég.
A hivatkozott igazságügyi reform kérdését egyébként azért is lenne fontos mielőbb megnyugtatóan lezárni, mert közel 13 milliárd eurónyi fejlesztési forráshoz való hozzáférést biztosítana (legalábbis papíron), ráadásul a huszonhét teljesítendő „szupermérföldkőből” ezzel négyet kipipálnánk. Az is igaz, hogy az igazságügyi reform zöld lámpája még nem oldana meg mindent azonnal, nem jelentene például azonnali hozzáférést a helyreállítási alap pénzeihez is, de mindenképpen jelentős előrelépés lenne a jó irányba.
A Fidesz-kormány azonban hiába „jelentette készre” a reformot, az Európai Bizottság tudomásom szerint nem elégedett a megküldött jelentéssel és az eddigi lépésekkel. Brüsszeli információim szerint a meghozott törvények végrehajtásával kapcsolatban további pontosítást, illetve garanciát várnak az Orbán-kormánytól, például az Országos Bírói Tanács költségvetésének biztosítása kapcsán. Hogy ezeknek az elvárásoknak meg tud-, illetve akar-e felelni a kormány, még nem tudjuk.
Valójában sok mindent mást sem tudunk még, ami komolyabb probléma. A Fidesz-kormány ugyanis az Európai Bizottsággal úgy ping-pongozik a magyar emberek feje fölött, hogy egyik fél sem biztosít érdemi átláthatóságot a folyamatokban, így mindenki saját vérmérséklete és buborékja szerint tudja csak értékelni a helyzetet: a fideszes nyilvánosságban a kormány mindent (is) teljesített már, csak a gonosz „Brüsszel” nem fizet; míg az ellenzéki nyilvánosság úgy tudja, hogy a kormány érthetetlen módon ügyeskedni próbál és húzódozik a módosítások meglépésétől, ezért nem jönnek még mindig a nekünk járó uniós pénzek.
Mondanom sem kell, hogy a fideszes propagandának hiszek a legkevésbé,
de ettől még ugyanúgy problémának tartom, hogy EU intézményei sem törekednek a minél szélesebb transzparenciára a magyar kormánnyal folytatott egyezkedés kapcsán.
Annak érdekében, hogy ne legyenek sem félreértések, sem félrevezetések ebben a sokezer-milliárd forintos téttel bíró ügyben, arra kértem írásban a magyar kormány érintett tagjait, Navracsics és Bóka minisztereket – egyúttal az Európai Bizottságot is -, hogy mielőbb tételesen és hitelt érdemlően számoljanak el a magyar választók felé a brüsszeli elvárások és azok eddig történt teljesítésével kapcsolatban.
Kezdhetnék például azzal a dokumentummal, amelyet az alapítványi egyetemek ügyében elvárt módosítások teljesítésével kapcsolatban küldött meg az Európai Bizottságnak az Orbán-kormány a napokban. Azt ugyanis, hogy ebben miről és miként adtak számot, nem tudjuk. Hónapokkal ezelőtt azt mondta a kormány, hogy „öt perc alatt megállapodtak” a problémás kérdés rendezéséről Erasmus-ügyben, ehhez képest sokezer érintett hallgató és kutató most is bizonytalanságban van.
Minimálisan elvárható egy „nemzeti kormánytól”, hogy tisztelje saját nemzetét annyira, hogy nem veri át, nem tömi a fejét hazugságokkal és becsületesen elszámol az őket érintő lépéseiről. Ideje tehát jól hangzó és ellenőrizetlen állítások helyett tételesen elszámolni a magyarok felé. Várjuk.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire.
