Kiszólt a kánonból Takaró Mihály.
A magyar irodalom oktatásának kérdéseiről vitáztak az 51. Tokaji Írótábor és az Örökség Műhely „Irodalom az oktatásban” című eseményén kedd délelőtt.
A Népszava arról írt, hogy az eseményen jelen volt L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum jelenlegi igazgatója is, aki nyolc kérdéssel készült, ám ezektől gyakran eltért a beszélgetés menete. Megjelent még Takaró Mihály kormánypárti irodalomtörténész, Fábián László, az ELTE Trefort Gimnázium magyartanára és Varga Betti, a sashegyi Arany János Gimnázium – már csak volt – magyartanára, aki megkísérelte felhívni a figyelmet a rendszerszintű problémákra.
Az eseményen során viszont történt egy meglepő fordulat, ugyanis
Takaró Mihály is elismerte a tanárok „gyalázatosan alacsony” bérezését.
Takaró Mihály, a Nemzeti alaptanterv (NAT) egyik kidolgozója az irodalom identitásképző erejét hangsúlyozta, amely szerepel a NAT alapelvei között is. A magyartanárok azt mondták, az irodalom identitásképző szerepe annyira magától értetődő, hogy nem is érdemes folyton hangsúlyozni. Ugyanakkor azt már problémának tartották, hogy az alaptanterv megalkotását nem előzte meg széles körű szakmai egyeztetés,
így szükségszerűen közmegegyezés sem születhetett róla.
Fábián László elmondta: a mindenkori politikai vezetésnek meg kellene állapodnia egy ötven évre előre lefektetett oktatási koncepcióban, amelyet az esemény moderátora a nagy tempóban változó környezet miatt lehetetlennek tart.
Varga Betti a gyerekek túlterheltségét emelte ki, és rámutatott: a multitasking világában már egy novellát sem tudnak elolvasni a következő magyarórára. Úgy látja, az oktatásban az élményszerűségre kellene koncentrálni, de olvasóvá nevelés nincs stabil műveltségi alapok nélkül. Míg a 90-es években még megvolt az olvasmányokon alapuló közös nyelv, ez a kép ma sokkal töredezettebb, köszönhetően a hazai gyerekirodalom látványos feltámadásának – jelezte.
Takaró Mihály megvédte a NAT-ot, mondván, először került be a magyar alaptantervbe a tanár szerepének a fontossága az oktatásban, ezen a vitában részt vevő pedagógusok hangosan nevettek. Takaró azt mondta: a Kárpát-medencei magyarság közös kulturális kódja többször is megtört a huszadik században, ezt igyekeztek helyreállítani a NAT-tal. Fábián László ugyanakkor közölte: a Kárpát-medencei szerzők a korábbi tantervekben is jelen voltak, így inkább a tanárok megbecsülésére kellene fókuszálni.
A vita során mindenki egyetértett abban, hogy a kevés pályakezdőre egyre több pályaelhagyó jut,
a bérezés pedig több mint méltánytalan.
Mindezt megerősítette Takaró Mihály is, aki elismerte a tanárok „gyalázatosan alacsonyan bérezését”.
Emlékeztettek, Takaró korábban a Nyugatot „kis zsidó lapocskának” nevezte, az antiszemitizmusáról ismert Nyírő Józsefet és Tormay Cécile-t pedig zseniknek titulálta. Megkérdőjelezte továbbá Kertész Imre magyarságát, Spiró Györgynek pedig az emberi mivoltát vonta kétségbe. Takaró úgy vélte korábban, hogy érdemes Esterházy Péter „kultúraromboló” munkásságával is megismertetni a diákokat.
