Még mindig van feljebb.
„A BDPST ingatlanüzletága a luxuskategóriára koncentrál. Megértem azokat is, akiknek ez a jelző pejoratív, de a mi épületeink nem érdemelhetnek mást.
Történetük akár építészeti, akár kultúr- vagy várostörténeti értelemben kiemelkedő, olyan megbecsültséget vindikálnak maguknak, amellyel nyilván lehetne szembemenni, de akkor testületileg nem lennénk méltóak ezekhez a fejlesztésekhez”
– nyilatkozta Tiborcz István az octogon.hu építészeti szaklapnak.
Orbán Viktor veje szerint „új épületet bármikor lehet építeni, az csak pénz kérdése. A falakon túl a történet hordozza az értéket.”
Tiborcz úgy látja,
„Budapest ma még nem képes a magasabb minőségi elvárással érkező vendégek igényeit kielégíteni.
Világmárkákat árusító üzletek, egyenletesen magas minőségű kulturális kínálat, egymással is versengő, nemzetközileg is jegyzett éttermek tucatjai, négy- és ötcsillagos szállodák.
Nyilván nagyon jó az is, hogy az angol legénybúcsús turisták tömegei a VII. kerületben vonulnak éjszakánként A-ból B-be, de nem ennek kéne a szolgáltatási paletta meghatározó elemének lennie.
Ez a város ennél sokkal nagyobb potenciával bír. Budapest ne az olcsó turisztikai vonzerő szinonimája legyen, mert ez a város sokkal többre hivatott ennél”.
Az üzletember bizonyos értelemben
társadalmi felelősségvállalásként értelmezi a befektetéseik jó részét is,
hiszen az ingatlanfejlesztési piaci tevékenységük egyfelől nyilván üzleti döntéseken alapul, másfelől azonban társadalmi szintű értékmentés.
A VálaszOnline hétfőn arról írt, hogy közel 30 milliárd forintos vissza nem térítendő állami támogatás, bő 133 milliárdnyi kormányzati „ajándékbefektetés”, majd 29 milliárd forint MFB-kölcsön és 151 milliárdnyi „baráti hitel” repítette az Orbán Ráhel–Tiborcz István házaspárt (és társaikat) a szállodai, irodaházas szektor élére.
